passz

Nem tudom mi lesz... nem tudom mi lesz velem, velünk, de hogy az a bizonyos jövő elkezdődött, amire már kiskoromban is nagyon sokszor gondoltam, az biztos! Elindultam én, és az egész világ valami felé. Nem tudom mifelé, és hogy mi az, de valami felé tartunk. Azt sem tudom, hogy jó-e vagy rossz?! Csak menetelünk előre, a közepébe.

Egyre kevesebb cigit szívok a hétfői eset óta, nem is bírja a tüdőm. Ma 2-3 szál volt az adagom, de az is csak azért, mert az áruházba voltam dolgozni! A tegnapi nap szintén. Becsoszogtam kettő- fél három körül, aztán "ucu' neki-adjad neki" alapon elkezdtem melózni. Csak négy-négy órát bírtam mindkét napon. Elég is volt. Hajnalban kelek, kikészítenek suliba, aztán még melózzak is? Hagyjatok má'!!! és egy hangzatos "HE!" a végére!
Tegnap ráadásul egy kisebb balhé is kikerekedett az utolsó egy órában... gyújtogatott az osztály apraja-nagyja megint! Benne voltam én is, megint! Eztán mindenki megőrült, MEGINT! És a tanár úr megunván ezt a dolgot kiment, és behívta az ofit. Teremzárás, majd egy alapos fejmosás után mentünk csak el. A többiek haza, én az áruházba. A mai nap bocsánatot kértem tanár úrtól és azt mondta, hogy "nagyot csalódott bennem"! hmm... kibeszél. Aki egyik pillanatról a másikra furább és furább lett, majd istenítvén a Jobbikot a Fideszre szavaz? Na kiben lehet akkor nagyot csalódni? (Ez most egy biztos költői volt!) Na mindegy, részemről szent(szar) a béke nem is érdekelnek dolgok, csak nem szeretem, amikor valaki túl tökéletesnek hiszi magát és nem látja be hibáit! Mindegy, lenyúztam a négy órámat ma is, hazaértem, blogolok, netezgetek, szarok mindenre és mindenkire aki megérdemli... ez van!

Egy kis magánélet: Kedden délután mg Cs-vel azaz a "barátnőmmel", és egy picit félre értettük egymást, emiatt jobban csalódtam benne, mint eddig. Nekem a szünet konkrétan mást jelentett mint neki... Mindegy, már nem bízom a nőkben, megtanultam azt, hogy csak akkor szabad megbíznom egy nőben párkapcsolat terén, ha először vall szerelmet nekem. kész... Valahogy már meguntam ezt az egészet, mindig csak szopok, bármit csinálok, bárhogyan intézek mindent, szopok. Elegem van, csak annyit tudok mondani, hogy elég. 19 évesen állítom több eszem van mint egy 30-40 éves embernek :S Most ez úgy jutott eszembe, hogy körül néztem cseppet! Cs is 26 évesen egy 16 éves agyi szintjével ér fel... de tényleg. Jó, nem tehet róla, szülei hibája, de akkor is, ez már durva. ÁÁÁÁ mindegy, nem síránkozom! Fel a porból, ELŐRE!

Köszöntem a türelmet!