Tegnap, a menetrend szerinti hat órás lábbusz járattal bementem szakmára. Azt lestem folyamatosan, ahol csak netet találtam, hogy megjött-e a fizu, de semmi. Hazaértem, még kimentem az automatához ott is megnézni, de semmi, eztán gyalogoltam ki az áruházba, hogy az egyik diákom kasszahiányát papírügyileg rendezzem. Hazafele meg járt az agyam folyton, hogy vajon mi a francért nem jött meg...?
Itthon felléptem MSN-re, barátnőm nem volt sehol, hát felhívtam és beszélgettem vele. Igencsak kedves volt a hangja végre, dolga volt, s ezért nem volt gépközelbe. Mondta, hogy este mennek az egyik kocsma szerűségbe nem-e megyek, de mennem kellett éjszakára, így kimaradtam belőle. Fél háromkor visszaindultam a zenekarba, mert amit tegnap előtt alkottunk, az csak a kezdet volt, még volt egy felkérésünk a városon belül, amit teljesítenünk kellett... meg is történt a maga rendje és módja szerint. Itthon már csak az alvásra kellett volna koncentrálnom, de nem ment... Járt mindenféle dolog a fejemben, és még zene mellett sem tudtam elaludni. Feladtam a küzdelmet, inkább beültem kockulni a gép elé, majd kilenckor elindultunk én, K és I. A műszak legelején egyszer csak megjelent barátnőm, jött vásárolni én meg izzadtan pakoltam a cukrot és hátulról egyszer csak megölelt :) Pont akkor jött arra a két osztályvezető, mondanom sem kellett mennyire kívántam a jó édes anyjukat. Mondtam, hogy most nem tudok beszélni de majd később... adtam neki puszit és már ment is vissza. Legürcöltem az éjszakát, reggel még megnéztük nem-e jött a fizetés, hát miért jött volna, hazaértem, aludtam és most itt vagyok. Remélem az estét azzal töltöm, akit szeretnék :)
Köszöntem a türelmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése