Direkt nem írtam anyám halálának 10. évfordulóján, most 25.-én... sem lelkileg, sem agyban nem voltam ott, hogy ezt meg tegyem. Az egyik közösségi oldalon emlékeztem meg róla, mert sok új ismerősöm lett, és néha szerettek eltévedni a szavakkal, úgy mond. Ezzel hátha megelőzöm, hogy pofán kelljen basznom őket!
P ügyében is alakulnak a dolgok! Hozzám fog költözni! Ez sajnos elkerülhetetlen!
Ma a cuccainak kell helyet csinálnom, plusz takarítanom a piros szobában, ami szét van cseszve picit. Meg még egy csomó minden... olyan szívesen leírnám mik várnak rá, rám, ránk, de egyszerűen semmi erőm!
A csajozás elvetése is kezd nyomot hagyni a lelkemen... elkezdtem újra bringázni és edzeni otthon... A tető felújítás után pedig megint elmegyek a pszichológushoz!
És D... akárhányszor meglátom hogy posztol, ugyanaz az érzésem támad mint amikor egy volt szerelmemet meglátom! Pedig nulla esély hogy abból a nőből valaha olyan ember legyen, akivel lehet valamit kezdeni! De mégis... S.Á. lett volna az igazi, de ő is totál roncs szegény, mert azzá tették... és kis híján rajtam töltötte ki a felgyülemlett dolgait!
Miért történik ez velem?
Előre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése