Úgy igazán elegem van már a kilátástalan anyagi helyzetekből, szóval a kurva életbe... nem tudom meddig fogok még vacilálni, de már megint döntenem kellett: maradok az áruházban. És miért? Mert NINCS PÉNZ! Se itthon, se nekem. Beszarás, már-már szégyenlem, hogy hülyítem az embereket! Bár úgy sem tehetek róla...
Végső soron annyit beszéltem a főnökömmel, hogy mivel így nem fogok tudni aktívan telefon közelben lenni, hogy 23 modulból vizsgázom majd és sokat kell bent lenni suliban valamint tanulni, így inkább hagyjam is ott a kiscsajnál a telót, majd ő intézkedik! Nem adom át teljesen a bizniszt, mert azért nekem is kell a pénz, néha bejárok majd tréningekre, esetleg hetente egyszer DV-nek és papír munkát is intézek... mert hát miért ne? Abból is pénzem van/lesz. De nem fura? Most fogom kapni eddigi legnagyobb fizetésemet, és máris abba kell hagynom, mert nincs idő és készülni kell a vizsgákra. :) Tragiko-mi? KUM! Az hát!
Havi pár ezer forinttal be kell érnem, hogy tudjam fizetni a netet, meg legyen miből "varázslatos" szombat estéket csinálnom! Ez van, az ember élete nem lehet pusztán egy felfelé ívelő hullám vasút egy szerelvénye! Néha lefelé is kell tartania!
Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése