Talán így tudnám megfogalmazni a mai napot.
És hogy mire értem a kezdetet? A fizikai felnőtt életmódra! Mert még eddig nem sűrűn csináltam ezt, amit már szombat óta csinálok!
Mint írtam, vasárnap én főztem, én csináltam mindent itthon. Ma úgy szintén. Hazajöttem, leraktam a táskát, kajáltam, közbe átjött K közölni 1-2 jó hírt magával kapcsolatban, majd elindultunk vele meg bátyámmal a RAJfájzen' bankba(tudja a görcs hogy kell helyesen írni) befizetni egy kis manitut'! Bent a bankban találkoztam egy nagyon jó testtel megáldott és nagyon szép vörös hajú hölgyeményt, akit vagy két éve nem láttam, addig mindig szembe jött velem a suliba menet az úton. Most egy szép szöszi olyan 5 éves forma kislány lehetett vele, aki viszont vak volt. Sajnáltam is a csepp lányt, ilyen fiatalon, és ilyen szépen... Gondolom az anyukája volt a kis vörös... na megtörténtek a benti dolgok, hazajöttem, elkészítettem a kaját és mentem fel anyámhoz a kórházba! (Jujj de szar ezt leírni :S)
Fent eldumálgattunk, vettem magamnak egy pizza szeletet, begyűrtem, hazafelé még kaptam két sajtkrémes rúdat, amit itthon be is vertem, de még előtte meg kellett dolgoznom érte. A tegnapi főzésből illetve az előtte levő napokból megmaradt mosogatni valókat el kellett mosnom... bizony, nekem. Meleg víz ki, edények bele, osztan' adjad neki! Úgy kb. este hét környékére végeztem mindennel. Ja, és úgy volt, ma anyámat haza engedik... persze, mit képzelek én?! Így hát továbbra is áll a helyzet: Rám szakadt a ház ajtóstul, tokostul!
Köszönöm a türelmet!
Ja, a nap bölcsessége tőlem: "Akkor leszel bölcs, ha a saját tapasztalataidból és mások hibáiból tanulsz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése