__

Semmi különös nem történik, de az áruház egyre jobban idegesít! Pontosabban azok vezetői. Miért nincs diák, miért nem teljesítünk BLA, BLA, BLA. Hiába pofázom, hogy NINCS jelentkező se, nem értik meg! Miért nincs diák, miért nem teljesítünk BLA, BLA, BLA. Komolyan mondom egyszer oltári nagy patáriát csapok ha értetlenkednek... elegem lett már belőlük, de még a nyár végéig ki kell bírnom. Ha csak nem összejön az az osztrák munka amit bátyám keresget a neten egyfolytában. Viszont akkor a zenekar is hanyagolóban lesz, de muszáj! Szükségem van a pénzre. Ez van. De még semmi biztos, csak ami már elmúlt és az sem mindig. Már nem megy a zenélés sem, elkezdek valamit, de nincs ötlet a folytatáshoz. Hónapok óta nincs ihletem új fődallamra, azaz témára, egyszerűen SEMMI! De ez így megy... olyan vagyok ezen a téren mint a szinusz hullám.
Most olvastam vissza egy csomó bejegyzésem, és rájöttem valamire! Nem kell nekem másoknak írni, hisz ez mind nekem szól! Olyan dolgokra emlékeztem MÁSKÉPP, amiket itt leírtam, pedig nem is rég történtek. Eszembe juttatta azt, hogy "Kelj fel és harcolj!", azaz nem szabad mindig csüggedni, az élettel szembe kell nézni és a problémákat megoldani... Hihetetlen, hogy mennyire erőre tudom kapni saját magamat, amihez másoknak pedig pszihológus vagy orvos kell, nekem az magamtól megy :) Csúcs ez az érzés, és könnyű is, de másoknak viszont nehéz, és nem tudom hogyan csináljam, hogy másokat is megtanítsak erre a gondolkodás módra. Pedig jobb életük lenne az száz!
És nem is tudom leírni vagy elmondani ezt a felemelő érzést ami eltölt most!
Köszönöm a türelmet!