2010(?)

Talán a sors, vagy az évek múlása hozza így, vagy nem tudom, de ez az év valami hihetetlen! Kezdjük ott, hogy meghalt Amosz, a család egyik leghűségesebb társa. Aztán elhagyott Cs, és most, valami olyan történt, aminek a vég kifejlettétől talán jobb, ha előre félek. Ma hajnalban vala (legalábbis anyám élettársa és anyám mesélte), hogy jóanyám elesett, és a dohányzó asztal sarkába beverte a mellkasát. Ez olyan 4 óra fél öt magasságában eshetett meg. Összekapta magát, visszafeküdt. De nem tudott elaludni, annyira fájt a mellkasa. Na, ügyeletre fel, de felküldték az Ambulanciára... na itt már sejtettek valami nem fasza. Az ambulanciától kezdve ezer meg egy helyen voltak: "É KÁ GÉ", csomó vérvétel, estébé, estébé, de még nem lövöm le a "poént"! (HAHA)
Kelek fel reggel, látom, anyám élettársa felöltözve utcai ruhában jön a tyúkok felől, mondom anya? "Kórházban." :| MIVAN? És ekkor mesélte el a sztorit. A kora reggeli szívbaj meg is lett, menjünk az áruházba! Kaja össze, táskába bepak', GÓ! Ilyen szép angolosan. telt, múlt az idő az áruházban, egyszer csak mikor bent voltam a 6-os kasszába, az előttem levő kasszához jött bátyám és két éves kisfia. Kérdeztem tőle mit tud jóanyámról, azt mondta nagy valószínűséggel INFARKTUS! Na, ha lett volna valami a kezemben azt hiszem el is ejtem... A vér megfagyott bennem, ezzel párhuzamosan kicsapott rajtam vagy 10-20 gyöngyöző izzadság csepp és belém hasított valami keményen! Na ezt nem hagytam csak úgy, felhívtam jóanyám, és ő is ezt mondta... na ez fasza mondom... még több csalódást erre az évre, fejeljük meg még anyám esetleges halálával is :S Be voltam szarva szó, mi szó, elvileg délután haza engedték volna, így hát negyed egykor el is indultam hazafelé, de mint utólag kiderült bent tartják hétfőig! Délután baszott nagy gombóccal a torkomban felhívtam, hogy van-e valami még. Hívom, felveszi, álmosan bele-bele szólogatott, "akkor az infarktus biztos?" Így én. "Nem, ez nem infarktus, csak valami nem stimmel a ketyegőmmel." Na itt az a bizonyos nagy kő leesett... Na persze ez sem jó, de ezerszer jobb mint egy infarktus. Így a hazaérésem utáni röpke kis időszak nem telt mással, mint a mindennapi munkák -állatok etetése stb.- gyors befejezése, készülődés, majd tűz a kórházba! Előtte még bátyámmal elhoztunk egy szekrényt apósáéktól és beugrottam a pennybe valami 100%-os lötyiért. Haza értünk, szekrény le, ruha fel, kaja be anyámnak, és mentünk is. Hála Istennek jól volt, nem volt semmi pánik. Eldumálgattunk hárman, felfedeztem a kórház wi-fijének nagy szerűségét (ingyen van és erős a jel:)), majd egy cigi után mentünk haza. Azóta a jövőheti diákrendelést is letudtam. Reménykedem, hogy nem lesz semmi komolyabb baj. Holnap húsleves főzéssel egybe kötött zenekari próba lesz... szép, csak sprintelni kell hazafelé, nehogy szarrá főljön az egész!
Hát igen, ez 2010... a kitörően jó, és a csalódást okozó dolgok éve... ezt bőven megfogom még emlegetni!

Köszönöm a türelmet!