Ma sem történ semmi különös, viszont tegnap este... Cs rámírt, elkezdtünk beszélgetni baráti módon. Már végképp sikerült elfelejtenem. Egyszer elkezdte mesélni, hogy menyire szégyenli magát amiatt, amit pénteken csinált. Én pedig elkezdtem rá írni a magam módja szerint. Előjött az agyturkász énem, a veséjébe láttam! Mindenről pontos leírást adtam neki, hogy mit kell tennie a változáshoz, és azt is, hogy mi lesz belőle várhatóan, ha nem teszi. Jól megkapta, annyi szent!
Ma reggel fél tíz környékére becsattogtam a suliba írattam az egyik osztály társammal egy szerződést, és jönni fog a leltárra. Hazajöttem, sütöttem pecsenye hús szerűséget zsírban, finom sertés és szárnyas fűszerkeverékkel, majd kipakoltuk az UAZ-unk elől a fát és a helyére toltuk. közbe meg jött K, vele elolvastattam a tegnapi írásokat Cs-vel, és ennyi történt. Most itt ülök, és azon gondolkodom, hogy elő kéne kapni a szintetizátort és megpróbálni lejátszani egy-két dalt. Mondjuk az "I can't help falling in love with you"-t vagy a "Smoke gets in your eyes"-t. Hiányoznak. Hiányoznak a régi trombitás fellépések, a szintetizátoros fellépések, és a világ látás... Manapság csak itthon vagyok és ez idegesítő, bár már jó pár éve csak a zenekarral lépegettem fel itt-ott.
A zenekarról pedig csak annyit, hogy 2005 áprilisa óta játszom benne, és eddig csak két fellépést hagytam ki, valamint egy, maximum kettő próbát. Mikor FEKVŐ gipszem volt, akkor is mentem a május elsejei ébresztőre. Volt segítségem fel s alá szaladgálni a buszról... Hiányoznak az élmények. Szeretnék sűrűbben sátorozni, de nincs kivel és nem is sűrűn van hol, bár egy-két helyre le lehetne ugorni, de az nem teljesen úgy megy... jobb lenne, ha több ismerősöm lenne, vagy ha nem is nekem, de legalább K-nak vagy I-nek... Ez van! majd generáljuk mi magunknak később, ha majd elköltözünk innen, a lelki börtönből...
... mert ez a város halott!
köszönöm a türelmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése