Karácsony

Mit is írjak, mit is írjak...?
Nem sok mondani valóm van a mai nappal kapcsolatban... talán mert nem is történt semmi! Viszont tegnap a sütésben alaposan elfáradtam. Beteg is vagyok majd' egy hete, nem alszok tökéletesen. A fagyott hóban való gyaloglás a lábaimat is kikészítette a karácsony és 19. szombat közötti napokon. Tudni kell a lábaimról, hogy mindkettőn volt már inszalag húzódás, az egyiken 3 év különbséggel ugyanazon a helyen kettő, a másikon pedig egy "görbe éjszaka" után sikerült össze hoznom egyet. Hát na. Ezt teszi az Ouzu és a pezsgő elegye :)
Na visszatérve a témához napok óta nem tudtam rendesen aludni a betegségem miatt, ráadásul a lábaim is fájtak... Mindennap fáradt voltam, és az alvás állapotát egy szempillantás alatt eltudtam érni, szóval jól kivoltam készülve. Tegnap halas sátorból haza jövet pihentem, ettem, és már máris kezdtem a süteményt csinálni amit el is terveztem. Igen ám, de annyira elfajzott rajtam a fáradtság, hogy csak csoszogni és idegeskedni tudtam, én ugyanis ha nagyon nagyon nagyon fáradt vagyok, akkor rosszabb vagyok, mint egy hisztis kisgyerek. Sütés közben jó anyámmal össze is vesztem, nagyanyámmal is (bár vele mindig), és a sütésem vége fele ott hagytam az egészet a francba, és bevonultam aludni! kb. 2-2,5 órát forgolódtam, illetve lehunyt szemmel gondolkodtam, aztán felkeltem, kimentem és befejeztem a "remekművet", amit mellesleg picit odaégettem tészta tekintetében... mondjuk még ehető, nem lett annyira szenes, csak ha elkapok belőle egy-két feketét, igen csak érződik az ízén. Na mindegy, nem fog megromlani úgy érzem :) Eljött az este, megtörtént az ajándékozás, én tisztelettel kimaradtam belőle, majd megnézem valamikor, bár most se tudom teljesen mit kaptam, pedig illett volna már megnézni... de egy magamfajta ember amúgy is mit kapjon ugyan karácsonyra? Már nem kellenek játékok, nem vagyok pici, ruhából nem szeretek kapni, mert az én ízlésemet csak én tudom eltalálni... szóval, reménytelenség engem megajándékozni :) Bár, azt hiszem egy házi szőttesnek, vagy egy tanyasi baracknak örültem volna :) De ki nem? :D
Na, ma reggel felkeltem, kicsoszogtam "arraahelyreahovaakirályisgyalogjár" s miután elvégeztem ügyes-bajos dolgaim a konyha felé vettem az irányt. Megkajáltam, neteztem egy sort, gondolkodtam az élet nagy dolgain, kimentem megcsinálni azt a süteményt amit egy volt barátnőmről neveztem el, közbe jöttek keresztanyámék, elmentek, ettem, pihentem és most itt vagyok. Írok, rendületlenül.
Nem tudom ki olvas még saint-moty barátomon kívül, de ha untatnék, akkor:

Köszönöm a türelmet! :)