26

Igen, 26.-a Karácsony másnapja van vagy mi fene... őszintén szólva mindig elmúlt a karácsonyi varázs kiskoromban 26.-ára. Manapság már elő se jön ez a hangulat...
A mai nap nem történt semmi különleges, lent volt a két jó barátom, akikkel megbeszéltük a szilveszteri bulink főbb pontjait, mit csinálunk stb. Nagyjából ez volt ami ma említésre méltó volt :) Ja, meg Járdánházára utaztunk egy 36-os csillagkulcsért, amit bátyám 1 hónapja keres... :D
Na. Elérkezettnek látom az időt írni arról, hogy miért is nevezem a hipermarketbe járó vásárlókat állatnak.
A történet ott kezdődött, amikor már javába dolgoztam és diákvezetőként meg kellett tanulnom a kasszázás fortélyait, fertályait, valamint kívül-belül összes tudományát. Legelső és legszembetűnőbb emlékem az, amikor egy Júniusi napon bent álltam, és a kedves vásárló hozza a zsugorfóliás ásványvizet (6db egy csomagban), és mivel nem volt látható vonalkód, hogy beszkenneljem, hát kiszakítottam egyet a csomagból, beütöttem, hogy 6X és beszkenneltem. Így a monitoron és a vásárló monitorán is megjelent a 6X X márkájú ásványvíz felirat. Láttam, hogy igencsak nem tetszett neki eme cselekedetem, és normális hangnemben közöltem vele, hogy elnézést hölgyem, de muszáj volt, mert akkor nem tudtam volna beszkennelni. "ÉS AKKOR HOGY CIPELEM FÖL A LÉPCSŐ HÁZBA???" hangzott igen csak kényesen és flegmán.
Ilyenkor nem tudom mit gondolnak az állatok, de ha egyszer muszáj, akkor muszáj. Ha meg végképp nincs annyi esze, hogy beszorítsa azt a kilógó egyet valamelyik szatyrába a többi cuccal együtt, akkor dögöljön meg az ilyen hülye. :)
Ugrok időben, és egy viszonylag friss, októberi sztorimat mesélném el, ülök a kasszába, sehol senki, igen csak fáradt voltam, jól esett egy kis ülés. Már eddigre (októberre) kiforrottak a kasszás tapasztalataim, és megtanultam, hogyha lehajtom a fejem és nem nézek senkire, az állatok(vásárlók) többnyire elkerülnek és másik kasszához mennek :)) Szóval, ugyanebben a lehajtott fejű pózban ülök, egyszer csak jön egy férfi, meg se szólal, rám se néz, lebassza a kosarát, és elkezd vadul felpakolni a szalagra. Mikor felpakolt, még mindig nem nézett rám, hogy ugyan legalább észre vett-e ez a barom kasszás gyerek, turkált a tárcájában a fizető eszköz után. Nézek rá, nézek, csak nem vett észre, mondom flegmán: "Jó napot!" Felálltam, kasszáztam, fizetett és elment. Gondoltam a jó Isten meresszen meg a bunkó fajtáddal együtt!
Következő sztori szintén kassza, talán ez is októberi história, amikor is ikerkasszában mögöttem volt egy normál céges dolgozó, és én. Hozzá ment mindenki, én a jól bevált lehajtott fejes pózban ülök, amikor egyszer csak jön egy mama(Gyűlölöm az időseket, főleg a nőket), és mondja nagy vihorászva: "Jöttem fiatal ember, hogy ne unatkozzon". Gondoltam magamba, a jó kurva anyádat, aztat! Szakadj meg idióta vén picsa..." Hú, ha mind ezeket hallotta volna :D Azt hiszem nem dolgoznék már ott többet :) De a kedvencem az, amikor teljesen türelmetlen mindegyik, látják, hogy a csajszi igen csak újonc, még most tanult be, még picit szerencsétlenül bánik a kassza dolgaival, és oda ordítanak, hogy "lehetne gyorsabban is", meg hogy "igyekezzen már hölgyem áll a sor" A büdös kurva anyátokat (gondolom ilyenkor magamba) , és olyankor határozott hangnemben odaszólok (ha fültanúja vagyok egy ilyennek), hogy " a hölgy még új. Senki sem az anyja hasában tanul meg kasszázni, legyenek tekintettel!!!" Ilyenkor megvető nézéseket és lenézéseket kapok, de szarok bele, jöjjön valamelyik pattogni, ha kirúgnak sem érdekel de leütöm az egyiket egyszer!
Visszárú. Sok állat úgy megy vásárolni, hogy azt sem tudja mennyi pénz van náluk, csak tesznek a kosárba csára-búra mindent, aztán meg a kasszánál szépen mondják, hogy "hát ez nem kell akkor". Nem tudja egyik állat sem, hogy mennyire fárasztó naponta több kosár ilyen árut visszacipelni és a helyére rakni, nem beszélve arról, hogy a kassza így is szűk, szegény kasszások alig férnek el.
Többet nem is mesélek, minek? Csak felidegesítem magam. Ha betegen voltam a kasszába is úgy, hogy mindenki szóvá tette mennyire látszik rajtam, az állatokat nem érdekelte, némelyik még akkor is kötözködött, irritált valami baromsággal.
Aztán az árufeltöltéses tapasztalataim: Amikor bejön valaki a ruha részlegre, leveszi fentről a trikót, megnézi, aztán meg karmagasságba felakasztja :S A baromnak már nehezére esne a helyére visszapakolni, így sincs elég dolguk szegény ruhás csajoknak, mert az idejük egy részét az állatok által összekuszált ruhás osztály rendbe rakása veszi el, ráadásul lecseszik őket, ha az utasításban meghatározott dolgukat nem végzik el. Aztán amikor pakoljuk az ivóleveket, mindig találunk valamelyik vadbarom által oda hajított húst, ami ott poshad órák óta, némelyik ráadásul csak egy, vagy két hét múlva kerül elő, úgy elrejti némelyik idióta... vagy amikor leveszik a polcról a Red Bull-t, megisszák nagy pofátlanul, aztán az üres dobozt behajintják a csavarhúzók közé :S Az állatok nem tudják elképzelni mennyi munka ez másnak, hogy a megtalált dolgot jegyzőkönyvezzék, a romlott elhajított húst letömörítsék, vagy pusztán csak az a tény, hogy a kipakolással valaki szenvedett, valaki dolgozott, verejtékezett és csinálta... Nem. Az állatok vandál módon tesznek tönkre mindent. Ezzel pedig nem az áruháznak ártanak, hanem a dolgozó emberekkel basznak ki, de nem is akár hogy...
Azt hiszik minden az övék, ha van valami akció azt hiszik, hogy az nekik jáááár! Meg hogy milyen jól járnak mindennel és követelőznek, közben tönkre tesznek mindent! A pékségen is, ha kivittem mondjuk frissen sült zsemlét, úgy rácsaptak, hogy nem fértem oda kiborítani. Egyszer az egyik pék rájuk ordított, hogy ha nem fejezik be a kapkodást és a szemétséget, a nyakukba önti a forró zsemlét. És igen, igaza volt, vagy az egyik osztályvezető tette is, amikor fogta és bevitte a friss cuccot. Valamelyik állat oda ordított, hogy hová viszi, erre az OV csak annyit válaszolt, hogyha megtanulnak kulturáltan vásárolni, kihozza vissza a termékeket!
Ez a kis írás most nem szemre hányás akart lenni, mert egyrészt megígértem, hogy elmagyarázom miért nevezem állatnak a vásárlókat, de viszont szeretném, ha egy picit mindenki magára ismerne, és a kasszánál nem türelmetlenkedne, ha látná, hogy a kasszás még ügyetlen. Ilyenkor jusson az eszébe, hogy nem könnyű az a meló sem. Szeretném, hogy ha valamelyik termék nem kell, akkor ne legyenek lusták visszasétálni és a helyére, vagy legalább közel a helyéhez lepakolni. Szeretném, ha mostantól MINDENKI megszámolná a pénzt, hogy mennyivel indul el otthonról, és egy számológépet vagy egy telefont vigyen magával és számolja össze mennyit vásárolt össze, hogy a szerencsétlen kasszás akinek a fizetése még sóra is kevés az még ne szaladgáljon már a munkaköri leírásán kívül egy olyan melóval ami fárasztó. Szeretném, ha mindenki szívvel menne vásárolni és más munkáját megbecsülve.
Mert ez az ország és az emberek viszonya sajnos így is rossz. Legalább egy közösség tartson össze, és még ha csak látszatra is, de szeresse egymást, mint fajtársát!

A kis dolgok néha sokkal többet jelentenek! Mint például egy mosoly, vagy egy nem túl tolakodó kérdés.

Köszönöm a türelmet!!!

Ui.: Hála Istennek léteznek értelmes vásárlók is, akik mindezeket megértik, és nem tesznek semmi ilyesmit, amiket leírtam. Nekik előre is köszönöm, hogy emberek maradnak még a nagy tömegben is. Mert mint tudjuk: Az ember tömegben állattá válik...