Eljött hát az este.
Itt vagyok a belvárosban, most vettem cigit. Megint! Szerény becsléseim szerint 4 nap alatt 5 doboz... Király mi? Nem vagyok normális, de muszáj volt, mert máskülönben nem tudom mit csináltam volna! Ez a 6.!
Próbáltam ma D-vel finom lenni, felvidítani a magam módján, hátha sikerül előre lépni a kapcsolatunkban, de rossz kedve van. És azt is tudom hogy miért! Azt nagy nehezen sikerült kideríteni, hogy akinek a halála miatt okolja magát, az a szerelme volt. És mivel akkor volt ennek az illetőnek a szülinapja mikor ment Passauba, így ez még tarthat nála! Viszont akárhonnan nézem, ennek nem lesz így jó vége, hisz amíg nem lesz újra teljesen egész ember, addig én mindig azt fogom érezni, hogy csak a második vagyok. Nem, nem egy halottra vagyok féltékeny, senkire sem! De nem akarom még egyszer végignézni egy szerelmem mentális hanyatlását!! Arra L tökéletesen sok volt. És mivel én sem vagyok teljesen egész még, ebből mindketten csak sérülten kerülnénk ki! És akkor az ő traumája biztosan tovább dagadna!
Szóval itt ülök az egyik belvárosi parkolóban a kocsimban, és próbálom magamban lejátszani mit kellene mondanom, hogyan kéne felvezetnem az egészet, és főképp mik lehetnek a végkimenetelek! Napok óta! Kb. az utolsó bejegyzésem óta! Bármi lesz a ma este után, szépen kérem a jó Istent, hozza rendbe hamar őt, mert egy értékes nő, egy jó ember, ráadásul csodaszép! És a szívem összefacsarodik ha arra gondolok, hogy bármi bajt tehet akár magában is, vagy csak nem kér segítséget és magányos vagy elzüllött lesz élete végéig! Kérlek Istenem, segítsd meg ezt a lányt!
Kelj fel és harcolj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése