Bármilyen szar is az éppen beázó házammal és a romfossá hullott magánéletemmel foglalkozni, muszáj a hivatalos ügyeket is intézni, nevezetesen a válásunk következményeit.
Olyan híreket kaptam, ami durván lelombozott, este keresztanyáméknál be is rúgtam emiatt: havonta 190-200.000-es levonás várható! Úgy hogy ha nem találunk más metodikát, megoldást, akkor mindenképpen el kell mennem külföldre de egy olyan helyre, ami rögtön jól fizet! És hát tudjuk, hogy ez nem úgy megy! És ha mindemellé hozzávesszük mennyire fos a magánéletem, akkor azt hiszem kemény időszakok várnak rám! És végképp nem zavarna egy kicsit sem, ha nem lennék mellé orbitálisan kanos! De addig amíg testi igényeim nem elégülnek ki, a lelkem sem lesz oké, így működöm én sajnos! Szóval szép kilátások! Mondhatom megérte éveken át tervezni, csinálni és ... szeretni... :( Ezt kapja az ember, ha egyszer nem jól dönt!
Mindig is tudtam, hogy döntéseinknek súlya van, de amikor magadon tapasztalatod , akkor átértékelsz mindent, és bár tényleg nem a múlttal kéne foglalkozni, egyszerűen nem tudok másra gondolni, mert egyrészt akkor minden szép és jó volt, másrészt akkor hoztam meg bizonyos döntéseket... Mondjuk, hogy összejövök L-lel! Kedves errejáró, vagy jövőbeli énem aki majd visszaolvassa ezt! Nem tudom hová fog kilyukadni ez a dolog, nem tudom minek mi lesz a vége, de egy biztos: menni kell, menni, és addig hajtani amíg nem lesz egy kicsivel jobb! Minden kezdet nehéz, de muszáj! Muszáj előre menni, mert máskülönben nem lesz értelme az életnek, az eddigi erőfeszítéseknek, és ezáltal önmagadnak sem!
Hú baszdki, ez kemény lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése