Ennyi volt, vége!

 Megtörtént az ominózus beszélgetés!
Nehezen, de feltudtam vezetni. Megkérdeztem D-t hogy érez a kapcsolatunk iránt, hogy látja a dolgot kettőnk között. Itt olyan választ kaptam, amit sejtettem, tehát annyira nem tetszett, de nem volt gond, hisz heti 1-2 találka mellett ezt nem lehet jobban összehozni! Beszéltem neki a várható hitelemről, és hogy emiatt el kell hagynom az országot. Itt ledöbbent, de utána végig sokkal nyíltabban tudtam beszélni a dolgaimról, megértette őket. Kétszer láttam, hogy a sírás kerülgeti, de nagyon sajnáltam! Nem várhatom el tőle, hogy néhány hónap ismertség után jöjjön velem, pláne úgy, hogy az elején mondta hogy nem akar külföldre menni már!
Szóval nagy részben jobb lesz ez így, de amúgy kár!
Hazavittem, kétszer jó erősen megöleltem, majd megadtam neki a pszichológusom számát, hogy ha kell, legyen mihez nyúlni! :)
Életemben először érzem azt, hogy jó, hogy nem feküdtünk le egymással! Most mindkettőnknek rohadt szar lenne!

Minden jót kicsi lány! Talán egyszer újra találkozunk. :)