A pokol másképp.

Zajlottak az események, mint úgy maga az élet is az emberek nagy többségénél, és sajnos nálunk egy mindig a legnegatívabb irányban történik. Hazajöttem Győrből igen, de. Mindig a de. De nem szűntek meg, sőt, felerősödtek problémáim. Itthon kezdtem el a melózást ugye, ugyanazoknál a vállalkozóknál, és bár tudják, hogy vannak sajnálatos önhibámon kívüli hibáim, de tojnak reá. Magasba küldenek, állandó bizonytalanságban tartanak, és későn fizetnek. Én nem ezt szoktam meg. Nem is ezt tartom illendőnek. Mármint ha a fizetésről van szó, s bár idegesít a megkapott összeg is, nem tehetek semmit. Azt kell eltűrnöm nem kötelező jelleggel, amit utálok. Bükkzsércen dolgoztunk szombaton(!!!) és összevesztem a győri főnökkel. Rühellem ha valaki igazságtalan és emberileg egy nagy kalap 0. Hát kibuggyantottam egy-két szaftos szót a számára. Más. Bátyáméknak ugye leégett a kecó, mely a szomszéd házra is átterjedt. Tegnap, 9.11.-én jött egy levél a szomszéd biztosítójától, miszerint haladéktalanul (15 napon belül) fizessenek ki 304.000 forintot, plusz pár száz apró. Kérdés miből? De egyáltalán MIÉRT? A tűz keletkezése akaratuk ellenélre történt. Akkor?... Néha úgy érzem csak akkor lehetek az életben szerencsés, ha elhúzok innen. A szükséges lépéseket megtettem, és még többet is fogok, de már egyre jobban kezd elegem lenni az itthoni helyzetből. L-el sem érdekel hogy alakul majd a viszonyunk. Fiatalok vagyunk, ráadásul a szerelemből nem lehet megélni. Ez van. Kegyetlen vagyok? Lehet. De már itt az ideje némi önzőségnek is. Mert most már én következem. Köszönöm.