A pokol 55 napja

Régebben, mintha arról írtam volna néhányszor, hogy mennyi minden rossz, vagy jó történt velem egy bizonyos idő intervallumon belül. Azokat az utóbbi 55 nap eseménye mindet tetézi. Kezdem az elején: 2012.06.21 Csütörtök Éppen tanfolyamra készültem... nagymamám a kórházban volt, és nagyon rossz állapotban. Nem volt önmagánál, ki volt száradva. Még azon a héten hétfőn hívtam a mentőt hozzá. Már majdnem késésben voltam, bátyám épp a gép elől állt fel, mikor is én öltöztem. 13 óra 15 perckor kisírt szemekkel jön be és mondja, hogy meghalt. Mondtam, ne hülyéskedjél már, elmész a faszomba... "Nem, nem hülyéskedek, eredj ki, anyád is kint sír"... Összekaptam magam, kimentem a konyhába, és csak annyit tudtam mondani: "Ne baszd már!?" És de. Déltuán 13:10 perckor hunyt el, és 15-kor telefonált a kezelő orvosa a kórházból. Egész nap csak cigiztem és idegeskedtem, mivel amúgy sem volt kevés pénzünk, és szarul is érintett a dolog, jöhetett a gondolkodás, hogy miből temettessünk?! Akit a legjobban utált, anyám élettársát M-et és annak anyukáját, ők segítettek, konkrétan kölcsön adtak pénzt, hogy meglegyen a temetés. A temetésre rengeteg takarítás és energia bevitel szükségeltetett, mint ugyebár illik, a vendégeket megvendégeltük, és hát nem hozhattuk az átlagos lakásba őket. A poén az egészben csak az, hogy I barátomnak az apai nagypapája előtte való nap halt meg. Vagyis hát nem poén, de hihetetlen, hogy I-vel mennyi minden történik egyszerre velem. A temetés után, ami azt hiszem kedden, vagy szerdán volt, még takarítottunk, próbáltuk feldolgozni mi is történt, hogyan történt, egyszóval: mindent. A vizsga első napja 2012.07.05 3 vizsgát tudtunk le ekkor, az utolsó vizsga közepén belázasodtam... újabb mandulagyulladás. Egy év alatt a negyedik. Hazamentem, elmentem orvoshoz, kiírta a gyógyszert, de nem volt, aki kimenjen. Tűző napsütés, én, és a bicikli. Kitekertem hát merő nagy lázzal és fájó torokkal a minimum 40°-ban. Ráfáztam, azaz melegedtem, mert a mandulagyulladás mellé egy aranyos kis napszúrást is kaptam. Ettől jobb, már nem is lehetett volna, gondoltam. 07.06 Itt már nem bírtuk... Egész éjszaka nem aludtam... a torkom miatt nem kaptam levegőt. Úgy hajnal 1:30 fele szaggatottan csengetnek. Felkeltem, nehezen felöltöztem, hogy pofán basszam a cigánygyereket, aki szórakozik, de nem... nem cigány volt, hanem bátyám. "Ég a garázs, meg az egész mindenség, kigyulladt a Skoda". Először fel sem fogtam mit mondott, kinéztem és láttam a hatalmas lángokat, éreztem a hőjét is. Erről igazából nincs mit mesélni, beteg voltam, nagyanyám előtte való héten halt meg, erre kigyullad ez a geci autó, ráadásul a tűzoltók 20 percet késnek, mert nem tudják hol van a lakótelepünk... 5:30-ig oltottak. Teltek, múltak a napok, sikeresen levizsgáztam tanfolyamon, jeles bizonyítvánnyal. És a feledés/ünneplés mámorába menekültem egy teljes hétre. 2012.07.16-07.22.-ig Ami belefért. A hétfői napon B.T és K.G volt osztálytársaimnál töltöttem, a temetésről megmaradt pálinka és házi bor egyetemében. Velem volt párom L is, és barátnője M. Iszogattunk, szívogattunk, ünnepeltünk és emlékeztünk, L-nek az epéje közbe beadta a kulcsot, és hányt, de jól éreztük magunkat. Még a gatyámba is becsináltam az acetonos pálinkától :) Szerdán is volt valami, de már őszintén nem emlékszem, lehet azért, mert egy hét alatt sok élményem volt. Csütörtökön reggel a munkaügyiben korán kezdtem a napot, villanyszerelőket kerestek. Egy itteni cég Győrben az Audi gyár építésénél tevékenykedik, és tűzjelző/hang rendszer telepítését kellett végezni. Meg volt a megbeszélés, délelőtt telefonáltak, azt mondták nem visznek engem Győrbe, de itt helyben alkalmaznának. Jó. A tanfolyamos csoporttal tartottunk egy bulit az egyik elit hely végén, egy nyaralóban. Meglepetésünkre ott volt az egyik legjobb tanárunk is. Boros kóla, Metaxa, és amit a vesénk átszűrt, minden. Jó buli, félre értett helyzetek és megcsappant létszám. Valamint a vihar, ami a jókedvünkön kívül, mindent elmosott, és eldörgött. :) Péntek: Ha tudtam volna... telefonáltak a cégtől, hogy mégis csak Győrbe kéne mennem. Elvállaltam, jó pénzt ígértek, az egész napom szaladgálással telt... ha tudtam volna... Szombat. Egy kis billiárdozás... az egyik régi-új helyen, kedves ismerős arcokkal, és jó hangulatban. L is élvezte, én is. A végén pedig két kívánság pizzával fejeltük meg az estét, sajnos nem a megszokott helyen. Vasárnap. Délután párom szülinapját ünepeltük, rengeteg finom sütivel és étellel, később K barátom, párja M, L, és én beültünk a Füzesbe meginni a finom házi mézbort és a maradék boromat. Ekkor már javában este volt, egy amolyan búcsú buli, mivel hétfőn mentem Győrbe. 10 nap ott, 4 itthon. Gondoltam tűrhető... ha tudtam volna... A nap, mit inkább átaludtam volna: 2012.07.23 Hétfő Reggel orvosi, start kártya intézés, miegymás. Délelőtt már a pesti buszon ültem, és robogtam Győr felé, az oda-vissza utat fizették. Ha tudtam volna... ...hogy ez lesz a pokol befejező, de egyben legrosszabb utolsó része, inkább kihagyom. De, mint minden rosszon, ezen is túl kellett esni. Megérkeztem, elvittek a szállásra, röpke óra várakozás után, elhelyezkedtem, ismerkedtem a többiekkel... 07.24 Kedd Az első munka nap. Mivel levolt beszélve, hogy félek a magasba, így mertem remélni, hogy kihagynak belőle, de az is bennem volt, hogy vállalkozótól ne várjak csodát. Így is lett. Kora reggel az emelő kosaras önjárós kocsiban kezdtem, röpke 7-8 méter magasan. Ki voltam biztosítva, még is minden percben egyre rosszabb volt odafent. "Magam akartam leküzdeni, hát tessék!" mondogattam magamban, de a tér iszonya(asszonya) erősebb volt tőlem. Ezen a napon inkább csak óvatosan létrázgattam, fúrtam, kábeleztem, faragtam. Még nem történt semmi. Szerda Már kezdett tetőzni a baj, két másik emberhez lettem beosztva, akiknél segédkeztem. Azon reggelen létrával kezdtem, magasabb szinteken... nem jött össze, de bíztattam magam: Legalább megpróbáltam. Az egésznap eltelt, úgy ahogy. De éreztem, hogy ez így nem lesz jó. Csütörtök: A baj Ugyanannál a két embernél kezdtem a napot, de most picit fáradtabb is voltam el is voltam bóbiskolva, nem volt az én napom. Nap végére az egyikük elég flegmán és gecin bánt velem, de akkor ott helyben még nem esett le. A szállásra érvén észrevettem, hogy kevés a pólóm, egyet itthon hagytam, és kiakartam egyet mosni. Ezt nem kellett volna... jön ki az, akivel azon a nap együtt dolgoztam, és elkezdett velem ordítozni... jogtalanul. Hogy az én munkám 0, nem hagyok senkit fürödni menni és egyéb hazugságok... Az én nyelvem sem maradt anyám valagába, hát vissza mondtam, de csak a magamét. Szó-szó követés után a főnök is elpártolt mellőlem, bár nem mintha eddig is mellettem állt volna... megkezdődött a pokol betetőzése. Péntek 1 emberen kívül mindenki flegma, mogorva és nem törődöm volt velem, biztos megsértettem az intimszférájukat. Leszartam. Akkor is nekem volt igazam, így nem terheltem magam a barmokkal. A főnök viszont kapva kapott az alkalmon és kinevezett csicskává. röpke 6 nap alatt annyit gyalogoltatott, mint még magamtól tán soha nem tettem. Szemétkedett, igazságtalan volt, és direkt szopatott. A többiek hozzállása sem volt más, kivéve azt az egyet. Szombat Birka türelmű ember vagyok, de ezt már én sem türtem el. Undorító volt már a helyzet, és elegem lett. Meguntam a nagyfasz viselkedést, a direkt szivatást, meg mindent. Én voltam a kívül álló egy belső körben. Ami felüdített: Találkoztam párom, L-nek az édesapjával, akit csak eddig fényképről ismertem. MIlyen kicsi az ország :) Hirtelen úgy éreztem találtam egy kis hűvös zugot a forró pokolban, ahol a sátán csatlósai nem fordítanak rám figyelmet. Elbeszélgettem az öreggel, rendesnek, bár picit furcsának ismertem meg... megadtam neki L számát, ő pedig megadta a testvére számát. Németbe dolgozik az öreg, heggesztő. Röntgenbiztos... Vasárnap Azaz idő köszöntött rám, amikor a poklot saját medréből kiforgattam. "HA ti is nagyfaszok vagytok, én is az leszek" -> Ez volt a mottóm. Elkezdtem sántítani bal sarlamra, így tettetvén, hogy nagy a baj. Szóltama főnöknek, ő haza vitt, persze a megjegyzései nem maradhattak el. Egy picit már kezdett hűlni a pokoli lávafolyam. Hétfő: Kihűlt a folyam Tettetni és művészkedni mindig is nagyon tudtam, de csak akkor használtam, ha úgy éreztem mentenem kell magam, vagy másokat. Tovább sántikáltam a házban, a többiek mentek melózni, én pedig egyedül maradtam. Néztem TV-t, beszéltem L-el és mindenkivel, facebook, sms és társai... elvoltam. Délután mentem haza, mikor is az itteni főnök felhívott, hogy hazakarok-e jönni. Még szép :) Örömömben végig ugráltam a kecót... És Győrből pestig vonat, pesttől haza pedig busz hozott. VÉge :) Hogy mi lesz még? Nem tudom... de egy biztos: Mindenkiben kell, hogy legyen egy nagy adag találékonyság vegyítve egy kis rafináltsággal. Mert sokszor csak ez menekíthet meg minket. Köszönöm.