Nem rég múlt történelem.

Hát, igen. JÓ ideje nem hallattam magamról, no de hát ez van. :) Történtek kisebb, nagyobb, de inkább közepesebb, mint kisebb-nagyobb dolgok. A múltkor igen csak kétségbe voltam esve, mert zeneileg nem voltam toppon, de ez hála ég elmúlt. Majd mutatok is belőle :) Kezdem a legelején: Januárban ugye hazajöttem, kerestem munkát, elvoltam, jártam végre újra a zenekarba aktívan, éltem a régi életem. Hogy hiányzik-e minden, amit pesten átéltem? Hazudnék, sőt magamat tagadnám, ha azt mondanám, nem. Nagyon hiányzik. Hiányzik az ottani életérzés, a munka, munkatársaim mind két helyről, a szabadság, a pénz, még ha kevés is volt, egy szóval minden. Minden. Legjobban az hiányzik talán, hogy volt saját életem, úgy érzem most lettem kész arra, hogy saját életet élek, és erre a pesti légyottom' nevelt rá. Szerintem ez egy része a férfivé válásnak, és -ha nőről van szó- a nővé válásnak. De hát ez van, ha szorul a hurok az ember nyaka körül, akkor sajnos ezeket magunk mögött kell hagyni. Szóval hazatértem, történtek események pároméknál is, nálunk is, egymással is, jók, rosszak egyaránt, majd egyszer csak jött egy ajánlat párom szomszédjától, hogy mehetünk Számítástechnikai Szoftverüzemeltető tanfolyamra, ami 4 hónap és fizetnek is amíg járunk. Elmentünk az adott napon, kitöltöttük a tesztet kb. 50 másik emberrel, majd' egy jó hét- két hét múlva jött az eredmény: engem felvettek, páromat nem. Kitört a zokogás rajta, amit megértek, de nem a munkaügyi bejárata előtt 150000000000000000 ember előtt. Zavart. Nagyon. Elkezdtem tehát a tanfolyamot, március 22.-én, azóta is róvom, június 5.-én van az első vizsga. Megismertem újra új embereket, és újra elkezdtem ugyebár tanulni :) Talán még most jó is, mert még nem tunyult el az agyam. Ráadásul így két szakmám lesz. E közben történt egy s más, így a március 22.-e óta, voltam mini osztálytalálkozón, ahol néhány volt osztálytársammal együtt szalonnáztunk, ittunk, miegymás. Úgy szint ment/megy a zenekar is, legutóbb katasztrófavédelmiseket esküdtettünk. Elvagyunk, élünk, ahogy tudunk, bár a családi állapotom nem a legjobb, mivel nagyanyám kiharcolta mindenki utálatát. Ez van, ez a tény, csúnya, nem csúnya, de egy szarfaszú, számító, és igazságtalan vén görény lett belőle. Köszönhető saját magának, de legfőképp anyám nővérének. Jó lenne, ha megváltozna. Tényleg. Volt még egy szalonkázás' is, Párom, Én, K, és M, barátnője társaságában. Ja, tényleg: I-nek intéztem munkát :) Oda, ahol másodjára dolgoztam, Pesten. Folyamat technikus lett ő is. Van saját albija, van keresete, bár most nála is beütött a szar: megemelték a fizetését, és mivel olyan bérkategóriába esett, így közgyógy' óne, veheti az 1.000 forintos gyógyszert 10.000-ért. De hát minden szépben van valami kénsav, és minden nap szarik valamit a kutya. Ettől szép a világ: pörög, forog, mozog, változik.