Érzelmi deficit

 A tegnap estém az eddigi leg érzelem deficitesebb estém volt valaha, soha nem szenvedtem még ennyi kvázi veszteséget érzelmileg!

Ott kezdődött a téma, hogy elmentem BC-vel a tavaly hasonló időben megtartott helyi programra, gondoltam hátha sikerül összeszedni valakit, el lenni, egy jót beszélgetni, táncolni picit, iszogatni... Ebből csak az utóbbi valósult meg!
A zene, a "Dj" pusztulatosan szar volt, YouTube-ról nyomta a zenét, emiatt sokszor nem volt mélye a zenéknek. Ezt látni, hogy a velem egykorúak, tőlem fiatalabbak élvezik, nagyon lelombozó volt! Ráadásul nem volt csapat. Csak BC és én. Őt is lehangolta a technika és a stílus, de ez még semmi! Az összes csajnak volt valakije, talán egynek nem, de az is olyan volt, hogy a szüleivel jött. Fura! Nem tudtam kiteljesedni, csak ültünk egymás mellett, ittunk, és cigiztünk kint. Mellettünk sok fős társaság, csajok, hapsik, gyönyörű nők voltak, mind valamelyik kandúrral együtt. Egy utolsó kiteljesedést szerettem volna mielőtt itt hagyom ezt a szájbatekert országot, de úgy látszik ezt nem kaphatom meg. Kezdtünk kicsit fáradni és a konyhában ettünk sütit, ott a műv.házban, amikor is egyszer csak jött egy üzenet, annak a csapatnak a vezetőjétől, akivel CS-ztem, hogy mivel úgy is megyek ki, és szeretne az állandó emberekre koncentrálni, ráadásul én nem vagyok hajlandó Discord helyett TS-t használni, ezért így kirak a csapatból. Amivel én teljesen egyetértettem, és helyeseltem.
Nagy nehezen hazamentünk, részegen kellett kocsiba ülni a pusztulatosan nagy szél és eső miatt, de csak két utca volt a fő úttól elzárva, kibírtam, nem volt veszélyes.
Ma reggel ír az egyik tag a csoportból, hogy mit csináltam, kinek szóltam be? Mondom én aztán senkinek, megbeszéltünk a vezetővel mindent és kirakott. Eztán küldött egy képet.
Állítólag én megsértettem a másik hölgyet, és hogy neki fontosabb a barátsága, ezért kirakott a csapatból 😀
Itt realizáltam azt, amit már hónapok óta tudtam csak az utóbbi idők történései miatt azt hittem változott, hogy egy kétszínű, gerinctelen bandában voltam ezidáig. Miért nem lehetett volna ezt szemtől szemben megbeszélni velem? Miért kellett hazudni, legalábbis részben?
Megszűnt az utolsó kapcsolatom a külvilággal, akikkel beszélhettem volna a munkahelyemen kívül. Nagy valószínűséggel nem fogok már csak egy buliba menni, ott is lealjasodni, hogy megünnepeljem, amit meg kell.

Egyetlen este alatt szakadt el minden érzelmi szalmaszál, ami a kötődést jelentette volna.
Ezek után tudod mit?
MÉG SOKKAL JOBBAN VÁGYOK EL INNEN!
És már az sem érdekel, ha egyedül maradok egy életre!
Félek attól, hogy az aggresszivitásom, ami belülről emészt felszínre tör, és olyan dolgokat teszek, amiket ép eszű ember nem akar. De állok elébe! Ha meg kell történnie, akkor meg kell!

Előre!