Irtó durva etapon vagyunk túl.
Hónapokig tartó felkészülés, heti 2 próba, közben más fellépések, amiket szintén próbaként fogtunk fel, és még több itthoni gyakorlás a részemről. Fáradt is voltam, közben a kocsira is figyelnem kellett, egy szóval, nagyon fáradt lettem! Aztán eljött a nagy nap!
25.-én eljött a minősítő koncert ideje, és izgultam. Izgultam, hogy fog a pofám teljesíteni. Ennek az lett az eredménye, hogy az egyik lassú és megterhelő szám előtt a közönség előtti hangoláskor, a két vonalas C betű nem hagyta el a hangszert... Kurvára beégtem, és izgultam, hogy befolyásolja-e az értékelésünket. De hála égnek nem. Arany! B közép kategória, mivel fújtunk olyanokat is, amik C-be is mehettek volna.
Persze mindenkinek azt mondtam, a mozgó protkóm volt az oka, de valójában... vagyis hát végül is valóban az, csak nem fizikálisan, hanem mentálisan. Végül senki le se szarta, csak engem zavart. De nagyon!
Volt vacsi, torta mert jubiláltunk is... Beszélgettem a fiatal csajokkal, aranyosak. :) Jól éreztem végül magam, csak az az érzés, hogy... Áh, tudod.
Aztán a kocsi... megint ugyanannyi lesz kb. mint most. Szóval előre örülök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése