Vonzom az F-eket!

 Ma délelőtt épp kellemesen szarrá untam az agyam odabent, a termelés erőteljes hiányában(értsd: irodában zajongás, irodából kilépve tücsökciripelés).
Egyszer csak rám írt egy igen dekoratív menyecske, akit SZINTÉN F-nek hívnak, hogy így, meg úgy, meg amúgy, és hogy ő hallotta az egyik csajszitól, hogy ő bejön valakinek közülünk! Mondom dikk! :D Csűrtük még, csavartuk a beszélgetést, aztán mondtam neki, hogy ja, amúgy én vagyok az. Viszont mivel tudom, hogy két gyerekes, férjes asszony, nekem a barátság többet ér, mint sem hogy én legyek a család szétszakítója! Megértette, ment tovább a duma, majd nekem mennem kellett.
Írásából azért kisebb fajta utalásokat érezgettem, hogy próbálkozna azért! Folyton dicsért, utalgatott dolgokra, és... hát szóval fura volt! :D
És az én önbizalmamnak adott egy löketet azért :)

Hazafelé akartam venni mikroszálas porolót, és az egyik boltban megakadt a szemem egy könyvön: John Bradshaw - Hazatérés Önmagadhoz, a sebzett belső gyermek gyógyítása.
Sokat gondolkodtam azon, hogy nekem is lehet ezzel bajom, de hála égnek nekem nem a szüleim által, inkább a környezet!
Megvettem, olvasása következik :)