Nehéz döntés.

 P szeretett volna visszajönni hozzám lakni, itt munkát keresni és el lenni mint a befőtt. Ez még valamikor 9.-10. tájékán lehetett. Akkor azt mondtam neki had gondolkozzak ezen, mert már nem olyan egyszerű a szitu, mint tavaly ősszel volt!
Rengeteget jártattam az agyam, hogy vajon hogy lenne a jó, miként? De végül nehezen is, meghoztam a döntést:
A pszichológusom is azt mondta, ideje lenne kicsit önzőbbnek lennem, nem mindig csak másra gondolni! Aztán eszembe jutott az, hogy ki tudja mikor lesz alkalmam egy nő érintését érezni legközelebb, ha kijutok külföldre?! Ezernyi kérdés és válasz, de végül 17.-én felhívtam és mondtam hogy nem!
Egész egyszerűen kell nekem ez! Muszáj még élveznem azokat a dolgokat amiket tudok, amíg csak lehet, hisz tényleg nem tudom mi vár rám a jövőben!
E közben a lelkiismeretem azért zakatol...

Aggódom a bátyám jövőjéért, de nem tehetem cserébe kockára a sajátom.