Baszki' már megint kihagytam egy csomó időt, pedig sok minden történt.
Kezdjük ott, hogy csóri autóm műszaki vizsgája igen csak kalandosra sikeredett: Január elején kértem időpontot, kérdeztem hogy a névváltozás miatt nem lett átírva a forgalmi, baj-e? "Nem baj, hozzad csak!" Hangzott el a megnyugtató válasz. 28.-ra kaptam időpontot, elmentem, már majdnem kész lett minden, egyszercsak nézi a vizsgabiztos a forgalmit és a személyit: "Itt valami nem jóvan'!" Mondtam hogy azt mondta a főnöke jó ez így, hát nem lett jó! Másnap (lejárt forgalmival) elmentem hát az ocsmányirodába hogy bele kerüljön a névváltozásra vonatkozó bejegyzés, mondta a hölgy hogy a vizsga után jöjjek vissza, de a törzskönyvvel együtt, a papírok cseréje illetékmentes! Mondom fasza! Mehettem haza azért is! Rögtön utána vizsga, persze a "kertek alatt" mert le volt járva a műszaki, már megint majdnem minden rendben volt, de a CO érték nem volt fasza! Kérdezem ez hogy lehet? "Lambdaszonda." Igen, nyáron volt cserélve univerzálisra. "Akkor az a baj. Gyere vissza délre, addigra kiderül lesz-e ellenőrzés vagy sem!"
Azt a kettébaszott román kurvamindenit neki, hát nincs műszaki szerencsétlen autón oszt még gíbickedjek is vele?! Na megint a "kertek alatt" közlekedés hazáig, gyors kaja, hólapátolás, munkába készülődés, majd visszamentem, vizsga meg van, roboghattam vissza az ocsmányba', csinálja mostmár egy fickó a papírokat, erre mondja hogy 12.000 forint lesz. Mondom mmMIIIIIIiIIIIiIiIiII? Asszonta' a jány' hogy ingyé' van! Hát az házasságra vonatkozik. Hát nem volt mit tenni a finish előtt 1 perccel, elrobogtam a legközelebbi ótépébe', az utolsó 10k forintomat lekaptam a kártyáról, volt még nálam kölcsön lóvé, abból kipótoltam oszt hallelujja.
Gyorsan betéptem munkába, és olyan pipa voltam hogy egymás után 3 szál cigit is eltoltam. Felhívtam kicsi páromat hogy gáz van, mert csak jövőhét pénteken van fizu, szóval addig proletár szendó lesz a menü. Konstatálta a sanyarú helyzetet, majd éltük tovább békés hétköznapjainkat.
Mivel szegény kutyuskám december elején Szent Péterhez tért portát őrizni, arra gondoltunk hogy mégis csak kéne egy kis négylábú, mert milyen má' hogy nincs kutyus?! Legyen hosszúszőrű, lehetőleg fiú, de L szerint inkább lány, a végén már mindegy volt csak hosszúszőrű legyen, ráírtam a menhelyes csajra, VAN kiskutya de mind rövidszőrű, bár fiúk és ivartalanok. Oltásokkal. Könyvecskékkel. Csippel.
Elmentünk 1.-jén szombaton, a kutyaszaros sarat feldobták rám a kutyák és az egyik kis szarsárcseppet sikerült be is nyelni... heveny köpködés és néhány kutyus abajgatása után legugolt párocskám, ránézett a két jelenlévő kicsire és megkérdezte: "Na, ki akar velünk hazajönni?" Erre odasétált a kis cukiság, aki immáron a "családunk legfrissebb tagja" jelzőt tudhatja magáévá. Benti kutyus marad szerintem, az is volt míg ki nem baszták szegényt karácsonykor az útszélére, és ebbe majdnem bele is halt. Szerintem megmarad bentre, adaptálódunk hozzá és a szokásaihoz, és új szintre emeljük az életünket.
25.-én volt Franci bátyám temetése... Szar volt, minden tekintetben: nem fújhattunk, ráadásul annyira lecsökkent a létszámunk hogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz, így még rosszabbul érintett az elvesztése. Ez van. :(
A helyesírási hibákért bocsi, éjszakás vagyok!
Köszönöm a türelmet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése