Amúgy nem tudom mi van velem, szinte minden fontos dologról elfelejtek írni!
Még február elején kihoztunk egy kutyust az egyik menhelyről, de ez még a gyárbezárás bejelentése előtt történt. imádni való ivartalanított fiúcska, egy karácsonyi süteményről kapta a nevét, mert karácsonykor mentették meg. Elhoztuk és beszartunk, mert ilyen jószándékú, nyugodt, intelligens és szeretetreméltó kiskutyát még soha nem láttam. Egyik hétvégén, pontosabban 16.-án L esküvői ruháját mentünk megvenni a nagyfaluba, előtte pedig megkértük a szüleit vigyázzanak a kis pöcsösre. Visszaértünk, mondtuk hogy majd hétfőn megyünk érte.
Hétfőn csörög L telefonja, hívja az anyukája. A nevelőfaterja Cs, aki T, zokogott hogy elvisszük a kutymorgót. Hívot L, és végső soron arra jutottunk, hogy mivel amúgy is elakarjuk húzni a belünket, lehet jobb lenne ott hagyni. Úgy is náluk kötne ki költözés alkalmával. Így esett meg, hogy két kutyájuk lett, amelyet mi mentettünk a mentő menhelyről :D
L anyukája azt mondta ettől jobb születésnapi ajándékot még soha nem kapott, ugyanis 21.-én volt a szülinapja.
Viszont gondolkodóba estem ám nagy unalmamban itt éjszakás műszak kellős közepén: Elmegyünk, olcsó albérlet vár minket (L barátnője adja), munkahely olyan 40%-ban már nekem biztosított, de nem akarunk ám életünk végéig téglabérletbe' lakni! Kéne egy kis kertes kecó, ami legalább 3 szoba, viszonylag kevés hitelből megoldható, közel is legyen a nagy városhoz, és stb.,és stb. Mindemellé valahogy a mostanit is elkéne adni, a lehető legjobb áron, ehhez viszont egy-két változtatás még szükséges lenne, plusz nyakunkon az eskevő', ráadásul ha nem jön másik melóhely ide akkor valahogy el is kéne adni. Ja, és a kocsira is áldozni kéne mert csóri összepereg alattunk, és még a baba projekt is most lenne aktuális. Hát mi fasz legyen mégis?
Hosszú ez és bonyolult, mindenképpen több idő kell és rálátás egyáltalán arra, hogy el tudok-e innen húzni végkielégüléssel™ avagy-é sem, de bármi is legyen, az esk' után esc kéne, mert munka nélkül meg nem maradhat az Isten barma. Na sebaj, megoldjuk mindenképp, bár némi nemű aggodalmam azért van, ugyanis ismerősöm intézett volna egy helyet innen 60km-re, de azon kívül hogy elolvasták az önéletrajzom és ezt egy emailben tudatták velem, még nem sok minden történt! Mindegy, meglátom mi lesz.
Egy biztos: A zenekari élet kibaszottul fog ám hiányozni, mert szerintem nem fogok ott rögtön találni zenekart, vagy ha mégis, hát az időbe telne. Szerintem.
És most belegondolván abba, hogy egy komplett életet hagyok majd itt, és elsősorban... faszt hazudok, CSAK ÉS KIZÁRÓLAG a zenekar a legnagyobb bánatom, az nem kifejezés! Semmi sem tart örökké... az élet sem!
Kelj fel és harcolj! As usual...
Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése