2018: A felismerések éve.

Bárcsak egyszer azt írhatnám, hogy ahogy elkezdődött, úgy folytatódott! :) De erre még várni köll'.
Hogy is volt az a bizonyos 2018?
Katasztrofális szilveszter, amiután egy hatalmas veszekedésből kerekedett őszinte beszélgetés lett L-el, ami után mindketten másképpen néztünk egymásra :D Kellett, sőt, muszáj volt, ekkor jöttem rá, hogy mennyien elbasszák a saját életüket és kapcsolatukat, hogy mennyire gyepesedett gondolkodás vesz minket körül, hisz az őszinteség, bizalom és tisztelet mellett nagyon fontos a KOMMUNIKÁCIÓ is! :) Rendkívül jót tett nekem és L-nek is az a beszélgetés!
Bár arról nem írtam, de M egyszer defektet kapott, majd január végén, két héttel a defekt után fejre állt és összetörte a kocsit. Magát nem, de éppen Dömösről tartottunk hazafelé amikor felhívott. Nem esett jól, pláne mikor épp egy másik ország határát léptük át és alig volt térerő.
Márciusban két dolog is történt, észrevettem hogy a politika kifordítja egymásból az embereket és a kettéosztottság még nagyobb lett mint valaha. Ráadásul 16.-án elvesztettük egy zenekari tagunkat, K.K.-t. Nyugodjék békében. A Good Will Hunting pedig felnyitotta a szemem, és másképp kezdtem látni a dolgokat anyám után!
Az egész április arról szólt, hogy felvettem egy hitelt a fogamra majd megcsináltattam, bár annak máig szenvedő alanya vagyok, hisz a ragasztás engedett, és most lötyög a pofámban :S Sebaj, jövőre ezt is megoldjuk.
Júniusban a zenekarral voltunk Lakitelken, ami sok jó érzelmet váltott ki belőlem, nem kevésbé az a vihar ami már itthon fogadott: mindenhol hömpölygő víz és leszakad faágak.
Bezárták a törzshelyünket júliusban, abban a hónapban nem kevesett piáltunk de megérte! :D Hatalmas buli, L-el szülinap ünneplés és még az az előtti napon is részeg voltam, amolyan apró zenekari csetepaté következtében, de L szülinapjának éjjelén is szétcsaptam magam. Amit azon az éjjel tapasztaltam, az viszont kellemetlen felismerés volt. Máig nem értem hogy lehet búval baszva bulizni :/
Augusztusban és szeptemberben rohanás volt, de a jó értelemben: PC építés, nyaralás, barátlátogatás és apró kaland egy VGA miatt. Később P és családja meglátogatása az ország másik végén, és az utcánk szétbombázása a "közjó érdekében". Végülis...!
Az egész évben jelenlévő fáradalmam októberre tetőzött, igazából nem emlékszem mi hozott ki belőle, de már jobban vagyok. I is kint volt Hollandiában, ahonnan temérdek emlékkel és infóval tért haza. Egyébként 29.-én felmentem vele Miskolcra és akkor mondta, hogy ha letelik a hitele, visszamegy, de dolgozni. Volt még egy kis herce-hurca a kocsival ami átcsúszott novemberre is, de a komolyabb trauma decemberben ért: meghalt F bácsi, a cintányérosunk. Aznap L-el mentünk egy szomszédos nagyvárosba vásárolni, majd rögtön mentünk a temetésére. Egyre nehezebben bírom a temetéseket, kezd az érzelmes oldalam elbúrjándzani. Vagy elburjándzani? Nem tudom melyik a helyes. :)

És itt vagyunk! Miért az a bejegyzés címe, hogy "a felismerések éve"? Egyszerű: A GWH segített megérteni, hogy rosszul álltam anyum elvesztéséhez, és ráébresztett arra, hogy merre is van az az út, amely a lelki nyugalmamhoz vezet! A másik, pedig hogy rájöttem arra: változtatnom kell az életemen! Változtatnom kell, mert több dolgot felismertem: A jövő elkezdődött (A JÖVŐ), és nekem fel kell vennem a versenyt önmagammal, az eddigi terveimet nem suttba vágni, hanem tenni értük, még elszántabban, még elhivatottabban kell dolgoznom érte, mint idáig valaha! Rájöttem, hogy értékes kincs áll mellettem L személyében, és ezt nem hagyhatom veszni, úgy hogy a követlező döntésre jutottam:
A 3 fázis terve: 
1. fázis: Névváltoztatás
2. fázis: Lánykérés
3. fázis. Anyagi és egészségi állapotom rendbehozatala amely a családalapításhoz szükséges!


1.: Már 15 éves koromban megfogadtam, hogy előbb-utóbb megváltoztatom a családnevem, köszönhetően az akkori barátnőm szüleivel kapcs. afférnak, mely rávilágított arra, hogy nem előnyös! Ha a 3. fázist el akarom érni és megvalósítani, muszáj, hogy az utódaimnak ne kelljen emiatt szenvedniük!
2.: Sok beszélgetés és idő kellett, hogy rájöjjek muszáj! Egyrészt minden családtagom vagy meghalt, vagy elköltözött, ha komolyabb gond történik velem ne adj Isten, akkor kisegít? Ki írja alá a papírt hogy pl. megműthetnek, ha olyan gond adódik?
3.: Egyértelmű :) Mindig is szerettem volna gyerekeket, és el kell kezdenem ennek megfelelően felelősség teljesen élnem! Kis plusz  meló, zenei tehetségem kamatoztatása, stb.

És ki tudja, talán L lesz a első személy, aki erről a blogról tudni fog Saint-Moty-n kívül :)

Kívánok mindenkinek olyan új évet, amilyet mindig is szeretett volna, kezdődjön hát a munka! :)