Keresés ebben a blogban

2018. november 16., péntek

Az a vonal, amin a test mozog.

Már vagy 1,5 hónapja beírtam magamnak a szabikat november 15.-19.-ig és mindig elfelejtem, hogy ha egy hosszabb idő után el akarok menni szabira, előtte mindig beteg leszek. Természetesen most is begyulladt a torkom, mert nem voltam képes várni a hideg innivalóval szombaton a büfében. Sebaj!
 Gépjármű javítás volt MEGINT, idén már 3. alkalommal voltam, bár ebből a második a vezérlés csere volt szóval igazából csak kettő. Mindegy, egy a lényeg, hogy volt egy kis zűr a szervízben ahová vinni szoktam, a cégvezető állítása szerint nem belevaló alkatrészt vittem, rámverték, sebaj, a lényeg hogy most pöcc az autó :)
 Facebookra egy csoportban kitettem egy bejegyzést, kíváncsi voltam egy basszusra hogyan kell kitekerni, de nem találtam a bejegyzést. Három csoportban is kerestem, de semmi. Közben láttam a régi bejegyzéseimet 2011...2012...2013 első fél éve... Hogy mennyire más ember voltam bassza meg! Bohókás, néha kicsit a határokat feszegető, boldog, de magabiztos és semmiféleképpen sem rosszindulatú.
Mivé lettem... Mivé lettem? Állandóan fáradt és levert vagyok, nehezemre esik megmozdulni. Ember undorom van, de mindemellett eszméletlenül kanos! Semmilyen tevékenység közben nem tudok kikapcsolni, elvesztettem a realitás érzékem és fogalmam sincs, hogyan kapaszkodjak vissza! Eddig totálisan azt hittem kezdek visszatérni de nem! Pont, hogy kicsit mélyebbre süllyedtem, vagy ha maradtam is, de egy másik síkba kerültem az érzéseimmel. És ebben mondjuk L sem segít: Elkezdett egy éhezde kialakításában segédkezni majd beállt konyhai kisegítőnek is, mint jobban fizető állás. Mellette csinálja a másik melót is.
Már lassan 2 hónapja nem szexeltünk, de lehet csak 1,5. Én meg ugyebár hetente 3-4-5x is csinálnám...
Mind a ketten kezdünk kikészülni, csak ő látványosan én meg kevésbé feltűnően. Segítségre van szükségünk. Segítségre van szükségem!
.
.
.
.
.
.
Hát... ez a pálya!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése