Keresés ebben a blogban

2015. november 18., szerda

Szabad vagyok!

Lekerült a gipsz hétfőn 16.-án a lábamról. Közbe volt egy névnap itthon ülve és a gép előtt.

Sajnos nem bíztatóak a jelek, mert nem forrt össze teljesen a csont, így még nem terhelhetem világba, ráadásul az ínszalag húzódás helyén még fel is van dagadva a bokám. 23.-án kontroll és délutános műszak.

Hogy mit teszek a siker érdekében? Kalcium-foszforikum, D3 vitamin, mágneses kezelés és energiaátadásos maszírozás/kezelés. Annó a repedt lábujjcsontomnál az utóbbi bejött, egyhét alatt teljesen beforrt, hol ott az orvos 1 hónapot jósolt.
Mellőzöm a szénsavas ételeket, a sajtot és a porleveseket. Főznöm kellene ma, krumplipüré lesz.

Hiányzik a régi életem és a régi önmagam. Már magam egy részét sikerült visszahozni, de még nem vagyok 100%.
Hiányzik édesanyám és a bolondos nagyanyám is... ahogy meséltek a régmúlt történéseiről, ahogy gondoskodtak rólam és próbáltak vigyázni rám. Így felnőtt fejjel is kellene a biztonság érzet és a szeretet tőlük.
Sokszor hangoztatom hogy a múlton nem szabad rágódni és vissza vágyakozni hisz akkor nem haladunk, de néha meg kell állni egy picit, muszáj, hisz nem feledhetjük el honnan jöttünk. Azt SEM feledhetjük.

Párizsi terrortámadás, iszlám fenyegetés, kötözni való bolondok Facebookon... ilyenkor szerencsésnek érzem a szüleimet hogy nekik ezt nem kell átélni :)

Holnap lesz anya névnapja, kimegyek a temetőbe.


Köszönöm a türelmet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése