Ünnepek

Ha lehet annak nevezni, akkor igen, ünnepek előtt állunk és jön a nagy karácsonyi izé-bizé lerohanás, boltürítés és társaik.
Szenteste előtt 4 nappal még mindig nem tudom hogyan fogom kibírni édesanyám nélkül. Egyenlőre jól viselem, köszönhetem ezt annak a néhány embernek aki rádöbbentett arra, hogy nem szabad mindig szomorúságban élni, és másképp kell hozzáállni a dolgokhoz.

Meg volt Kálmánka búcsúztatója is. A közeli gimnáziumban volt egy kis megvendégelés. Csak azért mertem pofátlanul egy kicsit "többet" enni, mert Kálmán úgy is mondta volna, hogy ne szégyelljem magam :) Az emlékére megittunk a két legöregebbel egy-egy felest.

Nem sokkal később megtudtam, hogy a háziorvosunk intenzív osztályra került. Persze nem fiatal, '33-as születésű, de sajnos egy olyan köcsög ribanc (igen, tényleg az) fogja átvenni a helyét, akit a hátam közepére sem kívánnék. Ez van.

Ha nem írnék még addig, az erre járóknak egy sokkal boldogabb karácsonyt szeretnék kívánni.