Igen, a szokásos év végi öszegzésem következik. Mi is történt velem az elmúlt 365 napban? Bár ne emlékeznék.
Ahogy a cím is mutatja menyországnak indult ez az év, januárban, egészen pontosan 11.-én megvettem az első érintős telefonomat, a Nokia Lumia 820-at. Ezután szinte végig csak meló, pihenés, "asszonyozás" itthoni munka, ilyesmik voltak, áprilisban végleg letettem a cigit.Májusban K hazajött, összeveszett akkori anyósjelöltjével, kihívott hogy menjünk beszélgetni mikor is jött egy telefon, hogy a közös ismerősünk pici 2 éves kislánya meghalt. Aznap este alig bírtam aludni, teljesen értetlenül álltunk a tények előtt. Agyhártyagyulladás.
Később elkezdtem megcsináltatni a fogamat, a jobb felső rész kész. Végig, egész nyáron futottam, és bicikliztem. Több száz kilométerek vannak mögöttem, és az egészségem is kezdett helyes irányt venni. Voltunk tekerni Tornalja-Gömörpanity felé, rengetegszer Szilvásváradon, de én mégtöbbször talán a Lázbérci víztározóhoz. Augusztusban sikerült megvásárolnom az új kerékpáromat, melynek 29"-os kerékátmérőjével a farkaslyuki hegyoldalon a 73,4 km\h-t sikerült elérnem :) Hazafelé a templom mellett meg az 5 napos új biciklivel akkorát zakóztam mint a tarlós béka, ennek köszönhetően egy hónapig lábadoztam. De még augsuztus elején volt egy esküvő, két zenekari tagunk házasodott Kriszti és Marci, nekik köszönhetően egy fantasztikus esküvőn vettünk részt. Sajnos Kriszti apukája, ki szintén zenekari tagunk volt, nem tudott résztvenni az esküvőn, mert agydaganattal lábadozott. Nem sokkal később meghalt. Egy nem mindennapi embert veszítettünk el.
Már kezdtem helyre jönnia lábammal, nagy terveim voltak, vettem egy új procit alaplappal és a jogosítványt is elkezdtem, amikor is megtörtént a baleset, és édesanyám meghalt.
Innentől kezdve a legtöbb nap homályba vész. Kajtatás pénzek után, hogy a temetés meg legyen, le kellett mondanom a jogsi tanfolyamot, hogy a félre tett pénzt a temetésre áldozzam...Takarítgatások a házban, intézkedések a bankoknál, reménykedés, idegeskedés...December 10.-én szóltak, hogy meghalt Kálmánka. Ekkor majdnem magamba fordultam újra, hisz előző héten találkoztunk vele, ráadásul olyan volt ő, mint a nagyapám. Tehát erről szólt december 21.-ig az év hátralevő része, ekkor ugyanis történt egy kis csoda.
Anyukámnak ugye voltak hitelei, rengeteg. Ezek közül néhány biztosítva is volt, mint pl. a jelzálog hitel is. Ettől viszont tartanunk kellett, mert egyszer olyan tájékoztatást kaptunk a biztosítótól, hogy nem fizet. De 21.-én megtörtént a csoda, jött a posta, és kifizették a jelzáloghitelt :) 3.330.000 forint körüli összeg, ami nincs a nyakamban. Ezt talán édesanyámnak is köszönhetem odafentről, de Istennek biztos. Hatalmas kő esett le a szívemről, mindannyian megnyugodtunk. Tegnap, azaz 30.-án pedig jött a levél egy másik biztosítótól, hogy a hitelkártya tartozást is kifizette. :)
Ilyenkor mindig az jár a fejemben, hogy édesanyám mindig ezt akarta elérni: az anyagi biztonságot. Egész életében önerejéből, hatalmas erőfeszítéseiből próbálta (és meg is tette) megadni nekünk a lehető legtöbbet. Embert nevelt belőlem és bátyámból egyedül, és ezt nem sokan tudják megtenni ám.
Hálás vagyok Istennek, hogy olyan édesanyát adott nekem, aki hamar rátudott nevelni az önállóságra, és akitől ennyi mindent tanulhattam. És aki emberileg is ilyen csodálatos volt.
Persze hálás vagyok Édesanyámnak is, hogy olyan volt, amilyen. :)
Mikor elmúlt 2012 azt hittük ilyen szar évünk még egy nem lesz, de sajnos tévedtünk. Bárkivel beszéltem idáig 2013-ban csak szenvedett, nem volt jó neki. Szóval... talán már elkezd "hajnalodni" 2014-el, vagy ki is világosodkik.
Kívánok mindenkinek olyan újévet, amilyet szeretne, nem kevesebbet, többet, meg ha úgy érzi elbírja, hát egészségére, én kívánhatom. :D
Viszlát 2013...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése