Nagyon sok minden történt ám azóta. Nem, a pénzem sajnos nem lett több, de a vágyaim, álmaim annál inkább.
Egy házibuli keretében, ami a hónap elején volt megismertem egy lányt, szintén L-nek hívják, csak ő az egyik agglomerációból való. Érzem rajta, hogy vonzódik hozzám, én is ő hozzá, de nekem itt van L is, ráadásul a lány háttere is kétségbe ejtő. Legalábbis nem tudok biztosat, maradjunk ennyiben. Elhívtam 3.-án biciklizni az egyik legnagyobb környező tavunkhoz, ahonnan az ivóvizet kapjuk, itt egy kicsit elakarok beszélgetni vele hogyan is gondolja velem a dolgokat.
Ezek után a dolgok olyan kétségbeejtően alakultak, lelkileg őrlődtem, és testileg, de rájöttem egy valamire: Ami a lélek betegsége, az a testé is. Ebből az következik, hogy amit a test nem kap meg, az a léleknek sem jó, akár meg is betegítheti. Így ehhez fogom igazítani a beszélgetésemet a másik L-el.
Kerékpár lesz, de nem úgy, és nem olyan gyorsan ahogyan akartam. Elmentem az öreghez, megpróbáltam az áruhitelt, de a bank elutasított. Így marad a jó öreg gyűjtögetés. Szépen lassan rádöbbentem, hogy talán fontosabbak az olyan dolgok, mint jogosítvány, fogcsináltatás, később ház, autó stb., mint az egyéb kicsinyes vágyaim. No persze egy noti akkor is kelleni fog, ha törik, ha szakad. De elsőnek úgy tervezem, hogy megveszem a kerékpárt, aztán elkezdek egy jogsit részletbe fizetni. Egyenlőre idáig látok tisztán, a többit majd a dolgok hozzák.
Beindult az erdős időszakunk is, járunk ki hogy meglegyék a tüzelőre való. Ez rengeteg időt vesz el, és okoz bosszúságot nekem, de ez van. Egyenlőre nem tudok mit tenni. Lassan haladnak a dolgok, nagyon lassan, közben pedig az idő rohamosan telik. A "jövő", amit régen éreztem és írtam is róla, már itt van. Ez az. Csak még nem végleges.
Isten áldja klaviatúrát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése