2012...köszönöm, de viszlát! :)

Mint minden évben, most is elkészítem az év összegzőmet. Nem is tudom, ez az év... a kettes szám a kedvencem és talán egyszer le is írtam, hogy én magam vagyok a "kettes szám", de ha mégsem, hát majd leírom. 2012... Oly sok jóra számítottam, azt hittem minden simán fog menni, csak előre, előre és előre. Végső soron a lelkesedésem meg maradt, és csak előre felé törtetek, de rengeteg hullámvasutam is volt mind érzelmi, mind egyéb más téren. Januárban leszámoltam a második melóhelyemről egy kamuval, mert elegem lett, sikerült kicsikarnom egy ajánlólevelet, hazajöttem, az utolsó fizumból pedig megvettem a fejest és a hangkártyámat, valamint egy tápegységet és videókártyát is. Utána pizzázgattunk, éltünk, mint lapostetű a cigány faszán, mellette pedig melót kerestünk. Aztán jött a tanfolyam, ami előtt L kiborult, engem felvettek, letettem a második szakmám, közben L is letett még egy szakmát, és nagymamám is meghalt. Temetés, és idegeskedés, a készülődés miatt kevés alvás és stb. Aztán jött az a melóhelyem, amit még az önéletrajzomban is titkolok... 6 nap győrben, aztán két havi szenvedés az ország és a megye körül. Utána várva vártam az alkalmat, hogy visszamenjek pestre, de nem jött össze, helyette az egyik itthoni multinál helyezkedtem el, ami bűn rossz, de több, mint a semmi. Rengeteg idegeskedés és csalódás... ez történt ebben az évben. Történtek persze boldog pillanatok is, mikor pesten jártam, vagy itthon találkoztam régi cimborákkal. :) Nagymamám halála egyszerre volt törés és felismerés. Megtudtam milyen egy olyan embert elveszíteni, akire nagyon haragudtál, de titkon mégis szeretted. Nem szégyellem, a halála napján hangosan meg is bocsájtottam neki az akkori szobájában. Mégsem lehetett ezt elmarasztalni, hisz nem az ő hibája volt az, hogy olyan lett, amilyen. Azóta már nagyjából hozzászoktunk a "távollétéhez" sokáig olyan volt, mintha csak nyaralna valahol, de nem... és ez az élet menete. Ez van, talán én is pont így fogok elmenni. Vagy rosszabbul... vagy jobban. Nem feledkezhetek meg a zenéről sem, hisz ez az egyik lételemem. Találtam egy kiadót, melyről kiderült magyar, és nekik készítek számokat. Nem tudom mi lesz, hogy lesz, de kész vagyok rá, már jópár remixel meg is mutattam. Aztán a zenében is volt egy kisebb törés pont, amit érzek, ha jó útra terelem, csak a hasznomra válik. Ez volt egy kisebb stílus váltás, mellyel egy picit szemlélet váltás is jött. És ennek örülök :) Hamarosan fogok is zenélni :P Az igazság az, hogy a rengeteg rossz és kétségbe esés miatt/helyett és után rengeteget gondolkodtam. Rájöttem, hogy az embernek nem csak azért kell egy cél, hogy megmutassa mekkora király csávó, hanem azért, hogy legyen miért harcolni! Rájöttem, hogy a menekülés nem vezet semmire, és talán a sors is akkor fogadtatta ezt el velem, amikor pestre akartam visszamenni. Rájöttem, hogy nekem még itthon dolgom van. Elvesztettem magam, de újra megtaláltam. Megváltoztam, kicsit negatív irányban is de tudom, ha nem jövök rá mit basztam el, nem is fogok vissza változni. Vagy új ember lenni. Ehhez kellenek a barátaim, a megszokott kis társaságom, persze nem szabad félnem sem az új emberektől! Nyitottnak kell maradnom, józaneszűnek és pártatlannak bizonyos dolgokban. Ha meglettek a céljam, akkor pedig jöhet a terjeszkedés. Ha megszereztem az új mobilt, aztán meglesz a fogam, akkor jöhet egy notebook és egy jogsi. Eldöntöttem: a notebook-ig mindenképp harcolok. Utána kis pihenő, és keresem azt a melóm, ami legalább olyan mocskosul jó, mint ahogy fizet. De ha nem is jó, hát tejeljen x) És mindez valósuljon meg úgy, hogy én már ismert producer leszek! Igen! Mint minden évben, most is kívánok magamnak és mindenkinek, aki erre jár, egy olyan 2013-at, amilyet a legjobb álmában is csak dédelget, ahol a célok megvalósulnak, és az emberek józanabbak lesznek. 2013 legyen tehát az önmegvalósulásunk éve! A céloké és dícsőségé! És én bele vetem magam ebbe a levesbe! ;) Találkozunk jövőre! :)