A vonaton felhívtam anyámat, közöltem mi a hír, bizalmat és jóhiszeműséget öntött belém, ahogyan egy igazi jó anyukának ilyenkor kell. Leszálltam a vonatról, hazamentem, közöltem párommal a hírt, és átbeszéltük, hogy tényleg ez volt a jó döntés, és minden összejön majd... 5 napig voltam otthon, intézkedtem, pihengettem, elvoltam. Eljött a határidő, November 21, hétfő. A papírjaim még nem érkeztek meg. Hívtam a leendő munkahelyemet, azt mondták nem baj, szerdáig még várnak. Kedden megjöttek a papírjaim az előző munkahelyemről, hívtam is a leendőt, megyek szerdán.
Bementem, átadtam őket, aláírtam egy s más papírt, majd mehettem le tréningre. A előzőhöz képest itt rövid volt a tréning, mindössze egy órácska, mert engem és egy másik technikus srácot el is vittek rögvest a munka területre.
Igazából nincs is mit mesélnem, jó a munkahely, a fizetésre kíváncsi leszek bár, de nem érzem azt, hogy rossz lenne... egyetlen szépség hibája a munkahelynek, hogy tele van fiatalokkal, és ráadásul a tipikus nem törődöm fiatalokkal, melyek között van biszex, buzi, leszbi és hetero is... mind a négy fajtából előfordulnak olyanok, hogy a szekrények mögött, vagy a wc-ben dugnak... nos, én szerintem otthon ezeket jobb lenne elintézni. :D
Azóta döcögősen bár, de törve nem élünk én s párom. Annyi változással, hogy párom hazament dec. 15-én, és úgy néz ki, hogy ha odahaza sikerül munkát találnia nem is jön vissza hozzám egy darabig. Én járkálok majd le hozzá és ő fel hozzám. Egy picit fura lesz, mert Augusztus óta éltünk együtt. De sebaj, a kapcsolatunkon nem fog csorbát ejteni, az fix. Telefonon is ingyen beszélünk. :)
Mint kiderült állandó délutános leszek 2.-tól, ami azt jelenti, hogy 12 órázás helyett 8 órázok majd 14-22 óráig minden nap szombat/vasárnap kivételével. Szombat reggelente hazamegyek majd, s hétfőnként reggel megyek majd vissza. Mint régen, mikor a III. kerületben laktam :)
Ezek ellenére van egy olyan érzésem, hogy nem fogok sokáig pesten lenni: az ország helyzete mivel egyre szarabb és nincs pozitív jel a javulásra, ezért lehet hamarosan haza kell költöznöm. Februártól ráadásul a BKV teljes leállással fenyegetőzik... és az szép lesz, ha nem tudok munkába járni.
Majd lesz valahogy... mindig van valahogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése