Jó régen írtam ismét, de ez van... ilyen, ha az ember melózik, zenekarba járna és a párjával is ellenne... kezdem megszokni ezt az életet :)
Az állás interjús dolog páromnak egy humbuk volt, egy szar. Nem is töri most magát, nem régiben kiderült, műteni kell a nagyanyját, így egyenlőre nem keres melót, mert haza kell utaznia. De ennyire ne szaladjak előre, kezdem ott, ahol abbahagytam.
Teltek az idők, kutakodtam és közben rájöttem kik vágtak alám. Egy operátorból lett sor vezető, 2 mérnök, és természetesen a főnököm. Innen talán érthető is a történet, amit most fogok leírni.
Eltelt a 2 hét, az utolsó éjszakásomon megőrültem, alig melóztam csak vertem a farkam, lóbáltam a lábam és leszartam mindent. Sokan azt mondják, egy utolsó napon egy melóhelyen inkább bele kéne húzni, és hajtani. Én erre azt mondom: Ha nem hazudgáltak volna a szemembe és nem basztak volna ott át, ahol csak lehetett, akkor talán ezt is csináltam volna. Átvertek, megaláztak. Innentől kezdve örüljenek, hogy nem vertem szét mondjuk a pottingolót... az úgy is szar. Teltek a napok, elkezdtem új állás után kutatni. Elküldtem 8-10 önéletrajzot, és rekordnak számító 2 (azaz KETTŐ!!!) helyről hívtak vissza. Én csak az egyikre mentem el, mert a másiknál nem tetszett a hirtelen tegeződés és "öribari" effekt. Bunkónak éreztem na. Ez mind az utolsó éjszakás hetemen történt: elmentem hétfőn, tesztet írni. A fiatal hölgy, illedelmesen bevezetett a rejtelmekbe, én pedig illedelmesen bámultam a seggét. Leültünk, és szóbeli elbeszélgetés gyanánt kérdezgetett. Én magabiztos voltam, addigra már bennem volt 2 doboz leszarom tabletta ráadásul, és bombáztam a válaszaimmal, kérdéseimmel. Azt mondta irat velem tesztet. Mivel két pozíció volt szabadon, engem ért a megtiszteltetés, hogy mindkét tesztet kitöltsem. Folyamat technikus, és teszt technikus teszt. Mindkettőt kitöltöttem, jött egy számítógépes teszt: Excel táblázat. Miközben azt csináltam, jött a hölgy, hogy közölje: Majdnem 100%-os lett mind két teszt, úgy hogy nagyon jól haladok. Megcsináltam az excel-t is, az 100%-os lett. Szerdára kellett visszamennem, a leendő főnökömmel szóbelizni. Megint végeztem műszakból (éjszakás), hót fáradtan és éhesen elcammogtam, megtörtént az elbeszélés, és megkérdezte a végén: melyik pozíciót választanám: Folyamat, vagy Teszt technikus. Mondtam, én mindkettőre alkalmasnak érzem magam. "Hát akkor legyen...ööö folyamat technikus! Jó lesz?" Mondtam, persze. :) Így intéztem el felvételemet egy másik céghez úgy, hogy közben még a réginél dolgoztam.
November 2.-án bementem, mintha délutános lennék, mert hivatalosan, ha minden ment volna a régi kerék vágásba, akkor délutános lettem volna. Ideges voltam, mert a főnököm arra nem volt hajlandó, hogy e-mailt írjon, vagy egy délutáni órában rám csörgött volna, hogy figyelj, ebbe és ebbe a műszakba leszel operátor, így kell jönnöd. Így azt sem tudtam mi a fasz van. Na bementem, átöltöztem s mikor felvettem a munkaruhámat különös érzés fogott el... lehet most van rajtam utóljára ez a ruha... de az biztos: nem sokáig! Bementem, köszöntem a többieknek, megkérdeztem merre a főnök, megmutatták, elindultam. Épp akkor kezdték átépíteni a gyártó terület felét, és ő épp instrukciókat osztogathatott. "Hát figyelj, olyan fél 4 körül gyere vissza, addig menjél cigizz, szünetelj,..." Sarkon fordultam, ott hagytam. E közben valami über megbeszélés kezdődött, mert mindenkit a C épületbe invitáltak az ebédlőbe, jelzem: MINDENKIT! Hát persze én mi a francnak mentem volna oda, amikor már úgy is leszartam mindent. Felhívtam páromat, elmondtam neki, én leszámolok. Szórakozzanak a jó kurva anyjukkal, idegesítsék és basszák át azt, aki nekik a legkedvesebb. De ne velem játszadozzanak. Ő felhívta nagyanyját mit szól hozzá, én felhívtam anyámat, utána ő is felhívta az édesanyját.
Végső soron mindenki én mellettem állt, és nekem adott igazat. Hogy miért? A válasz egyszerű, de csak egyszer írom le :)
A, verzió: Ha maradok operátorként, új papírt iratnak velem alá, miszerint más poícióban, alacsonyabb bér kategóriában dolgozok tovább. Ha így ott maradtam volna, akkor nem tudtam volna fenn tartani az albérletet és magunkat, az első fizetésből haza kellett volna költözni.
B, verzió: Keresek melót, addig maradok ott, de nem számolok le. Lehet egy cég azt mondta, hogy "Heh, ez még a felmondási idejét se kezdte el, és én nem várom meg. keresek más embert!" És puff, mehetünk haza.
C, verzió: Leszámolok most, elkezdem a felmondási időmet és így talán van esély arra, hogy az ominózus új, vagy esetleg más munkahelyre felvegyenek. Mert így legalább hajlandóságot mutatok a tovább lépésre. Ha összejön? Maradhatunk pesten melózni! Ha nem? Mehetünk haza. De még mindig ez volt a legesélyesebb és legjobb döntés.
Sokan azt mondták nem vagyok ésszerű és inkább maradjak, én erre elregéltem az A,B,C verziókat, és a 90%-uk megértette, 10%-uk tovább hajszolta, hogy nem vagyok ésszerű. Erre csak annyit mondtam: "Tudjátok, nagyon sok gazdag ember a világon imádott különbözni, és nem a tömeget követni. Ezért lettek azok, akik." Erre meg hülye voltam, nem ésszerűtlen :D
Odamentem tehát nov. 2-án délután a főnökömhöz, mondtam neki, beadom a felmondásom. "Hááát megérteeeem, meg én is szívem szerint ezt tenném..." jött a babra mese. Na mentek a telefonok a kis hölgynek aki a felvételemet intézte, megbeszéltem vele, minden oké lett. Ment a teló anyámnak, páromnak, párom meg a többieknek kürtölte: Szomorúan Magyar leszámolt.
Ekkor egyfajta halál tusa vette kezdetét az idő, a pénz és én köztem. Na ja, az idő és a pénz itt ketté vált, még is egymástól függött. Délután 15:30 körül hazamentem, másnap, azaz 3.-án kezdtem első napomat, mint operátor.
Bementem, munkatársaim nagy megdöbbenésére már operátorként. A munkaruhám maradt a régi, a lelkesedésem a béka segge alatt (tehát a régi), és újult erővel vettem irányomat a sorvezető felé. "Szia Attila, mától ugye opi lettem. Beadtam a felmondásom, 15 naptári napom van, a main kívül 14, így nem akarok új dolgokat betanulni, mert nem vennétek hasznom és én sem terhelném magam. AZ Adapter sort ismerem, beállok Janika mellé" Megértette, elfogadta. Access Granted!
Janikával már az első munkába állásom óta ismerjük egymást. Kicsit buzis hangú, de nem az, van egy kislánya, imádja a stílust és a minőséget mindenből, és a sört :D Annak idején pornózott, rengeteg nőt megdugott a röpke 2 hónapos pályafutása alatt, és azóta már fejét veri a falba, hogy otthagyta. VÉgtelenül jó ember egyébként, ő volt talán a legpozitívabb és legpoénkodósabb emberek egyike. Kemény 160 centijével és stílusával aztán meg pláne :D Szóval, ő hozzá álltam be melózni. Megofgadtam, hogy míg operátor leszek, nem hagyok fel a gépbeállítós tudásommal, és ha megtudok javítani egy gépet, akkor megjavítom. Így is volt. Pottingoló, HV és Leak teszterek, egyéb PLC-k... sima ügy volt 4 hónapos tudással a hátam mögött.
Rengeteg jó dolog történt velem ez alatt a 2 hét alatt, megismertem közelebbről embereket, távolról megfigyelhettem régebbi ismerőseimet, egyszóval: tanúságos volt.
Teltek az idők... azok a rohadt idők... ki is csesztek velem a kis rohadékok, mert arra nem volt egy percem sem, hogy a régebbi munkatársaimtól elköszönjek. Csak azokra maradt idő, akik váltottak minket + akikkel egy műszakban voltam. A váltás műszakban mindig ott volt az a srác, aki az egyike volt az alám vágósoknak. Nem mert a szemembe nézni szinte egyszer sem, köszönni meg pláne. Mert volna egy rossz szót szólni...
Eljött hát az utolsó nap (most már kiírom) a Continental Temicben. A sors furcsa fintora, hogy ez is egy éjszakás műszak volt, mint az előtt két héttel, mikor még gépbeállító technikus voltam.
Úgy indítottam a napot, hogy mindenkitől előre is elnézést kértem, mert nem tudtam előre milyen leszek. Mondták, ne csináljam már! "De skacok! Sosem voltam ilyen helyzetben, ezért ezt nem fogom tudni előre megmondani milyen leszek..."
És rászóltam. Majdnem levertem egy biztonsági pöcköt a plafonról és majdnem elöntötte 200m3 víz a csarnokot, majdnem fejbe küldtem egyik munkatársamat, sealing plug belövő pisztollyal lövöldöztem, és eközben Janikával halálra szórakoztuk magunkat. A folyamat ellenőrök és a sor vezető nem voltak eltelve ennyire az örömtől. Tudták, meghülyültem. Utolsó napja van egy átvert, megalázott embernek a munkahelyén, had tomboljon, csak ne akadályozza a termelést. Nem is akadályoztam. :) Elköszöntem a végén mindenkitől, sok sikert kívántak nekem, és én is szívből jövően kívántam a legjobbak, egy jövőbeli találkozás reményében egy cigi és hányás szagú kocsma legbelsejében, egy korsó söröcske mellett :)
Reggel 8-ig várnom kellett. Ekkor jött Piroska, a HR-es, akinek lekellett adnom minden szennyes ruhámat és a cipőmet, valamint kulcsaimat. Hogy mi lett azokkal a kulcsokkal, amik a gépekhez kellettek a gyártásban? Szét osztogattam. Egyet K-nak, egyet egy operátornak, egyet azt hiszem az egyik új gépbeállítónak, és stb. Egyet megtartottam.
Na leadtam mindent, elbúcsúztam az egyik legjobb fej mérnöktől, aki épp bent volt a HR-en, elbúcsúztam Piroskától, és vissza se néztem: Mentem Rákosra, hogy felszálljak az első keletibe közlekedő vonatra.
Véget ért 4 hónap, az első munkahelyem, sok jó és rossz... Azt hiszem kitettem... kiért is?
Köszönöm a türelmet, de tessenek csak még figyelgetni, mert hamarosan leírom ám, hogy milyen volt az első napom az új munkahelyemen :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése