Barátnőm nem terhes.
Legalább is a teszt ezt bizonyította.
És ahelyett, hogy örülnék, már is két dolog van, amit normális ember inkább nem hangoztat, dehát ezért van ennyi hülye ebben az országban, mert sokan magukba fojtják a gondjaikat.
Pénteken csinálta meg a tesztet barátnőm, és este már úgy talákoztunk, hogy eddig negatív, de még várni kell egy cseppet, mert egyik ismerősének csak egy óra után jött ki az a bizonyos második csík, ami a HCG hormon termelését igazolja. Telt az este, vidítgattam, dédelgettem, telt-múlt az idő, majd az édesanyja telefonált: Még mindig negatív :) Hát megörültünk mind a ketten, de akkor mi lehet a baj? Mi lehet az oka annak a fájdalomnak, ami a méhéből érződik, és miért nem jött meg neki lassan talán már 2 hónapja a szokásos havi 'téma'? Ezek után ő felfázásra gyanakszik, ami lehetséges, mert a kedves barátnője mindig ráaggatja a miniszoknyát, meg a vékony harisnyát és társait. Mindegy, majd Kedden a nőgyógy megmondja.
Azóta is találkozgatunk, megvagyunk boldogan, csak hát így is maradjék :)
A második nagy probléma már familiáris eredetű, és a kedves nagymamámtól ered.
Tudni kell róla, hogy szegény talán sosem volt normális, és most, hogy öreg is, ez tetéződik.
kezdem az elején:
Évekkel ezelőtt, amikor jóanyám megismerkedett jelenlegi élettársával M-el (1997), akkor ugye M lejárt hozzánk, ismerkedett nagyanyámmal, velünk haverkodott, és miegyéb, de egyszer mikor egyedül voltak ketten itthon M és nagymamám, akkor valamilyen megmagyarázhatatlan és máig ki nem derült dolog ok miatt nagyanyám szinte gyűlölte őt. M állítása szerint semmi érdekes nem hangzott el, nagyanyám viszont váltig állítja, hogy M, a lakást akarja elvenni tőle. Ami már alapból nonszensz, mert a házat ketten vették közösen jóanyámmal még anno '85-ben. innentől kezdve folyamatos idegeskedések, veszekedések töltötték el a házunkat időszakosan, és míg én cseperedtem, sok mindent meg is tanultam a kettejük acsarkodásából. Pontosabban csak nagyanyáméból, mert M, sosem csinált semmit, sosem reagált ezekre a dolgokra úgy, hogy az bármi féle haragot is szülhet egy normális emberben. Tehát nem ordibált, nem veszekedett, nem akaratoskodott. Nagy vonalakban. Teltek az évek, nagyanyám folyamatosan kitalált dolgokat, amit mindig M nyakába akart sózni. Emlékeim szerint ezek a borral kezdődtek. Nagymamám mindig a pince lejáróban tartotta 5 lityós kannákban a bort, és néha hörpintett belőle, néha sütött/főzött, szóval fogyott, de olyan is volt, hogy nem volt elég a bor, és hát csak félig sikerült megtölteni a kanneszt! Amikor hónapok után oda-oda ment hogy megnézze miújság a vörös nedűkkel, mindig visítozott, hogy "EZT PÚPOS MEGITTA" (púpos lett M beceneve nagymamám által). Egyszer -gyermekkori csalafintaságomnak köszönhetően- az egyik kannát megjelöltem filctollal, meddig van a bor, és pont kapóra jött, mert hónapok után mikor azt elővette, megint rákezdett, és anyámmal közösen mutattuk neki, hogy "á-áá! Szomorúan Magyar megjelölte akkor, amikor áttöltöttük!" És innentől kezdve jött az, hogy "mi hülyék vagyunk, hülyének nézzük őt" stb. stb. és stb. Aztán a gyógyszerek "eltűnését" akarta M-re sózni, de érdekes mód mindig kiderült, hogy azokat vagy megette, vagy úgy elpakolta, hogy nem emlékezett rá... és amikor megkerültek a gyógyszerek, vagy bebizonyosodott az, hogy megfalta őket, csak nézett és "jaaaaa tényleeeeg"! De bocsánatot sose kért. Csak az volt a baj, hogy ezzel anyám idegrendszerét tette tönkre, mert mindig ő itta meg a levét. A gyógyszerekkel párhuzamosan a gyógyászati pelenkáit is M-re akarta kenni, hol ott a padláson a mai napig fent van annyi, hogy tapétázni lehetne vele... szintén teltek az évek, hónapok, napok, viszonylag csendben, erre 3 napja, kitört az eddigi legnagyobb családi balhé, amit én megélhettem szerény 19 évem alatt.
Nagymamám már MÉRGEZÉSSEL ÉS GYILKOSSÁGI KÍSÉRLETTEL gyanúsítgatta M-et. Anyámnak egyszer megmutatta a "méreggel teli üveget", hát kilopta a fürdőszobából anyám SZEMCERÚZÁJÁT, és arra mondta, hogy abba méreg volt és azzal spriccelte éjszakánként! (nem röhög, együtt érez) Téboly! A világítós öngyújtóra is ráakarta kenni, hogy azzal mérgezte M! Értik a kedves olvasók? És amikor elmagyarázzuk meg mutatjuk neki, hogy mi az, mi vagyunk a hülyék! Na szóval.
3 nappal ezelőtt nagyanyám szokás szerint kiült az előszobában lévő cipős szekrényre, kinyitotta az ajtót és levegőzött cseppet. Szólt nekem, hogy menjek már ki, szaglásszak már körbe mert ő "büdöset érez"! (???) Na kimentem, szétszaglásztam, de a kályhából ömlő enyhe füst szagon kívül, semmit, de semmit nem éreztem. Mondom, nem érzek semmit.
Erre ő: "Akkor ne lepődjek meg, ha éjszaka ő riaszt... vagy MÁS"(??) Mondom biztos a rosszullétére gondol. Hát nem. Rá 5 percre elkezdett ordítozni M-el, rázárta az ajtót, és megpróbálta kihívni a rendőrséget a riasztóval! Nem jött össze, ilyenkor már én is képbe jöttem neki, "mert kikapcsoltam a riasztót!" Én? Mondom a közelébe se voltam. Egy. Kettő: Nem lehet kikapcsolni a riasztónkat.
És ennek a tetőfoka a mai napon teljesült be, kihívta telefonon a rendőröket, azok kijöttek, és ahogy sejtettem: hülyének nézték. Annyit mondtak csak jóanyámnak idézem: "Őszinte részvétem".
Hát ennyit nagyanyámról, egy hülye, minden hájjal megkent gonosz, idős nőszerű élőlény lett belőle! A mai napig olyanokat hazudozik mindenkinek, hogy ő vette a házat, anyám nem fizetett bele semmit, meg hogy ő fizetett minden rezsit stb. (csak zárójelben: amióta M velünk lakik SOHA, DE SOHA nem fizetett rezsit. Néha belesegített amikor anyám már nem bírta. Ennyi.)
Most ott tart a dolog, hogy "anyámék nem mehetnek be a házba" meg hogy "ő megy az ügyvédhez a házat a nevére venni vissza" Aha. A ház, édesanyám nevén van. A haszonélvezet a banké, a kölcsönök miatt.
Sok sikert nagyi...
huh... nehéz az élet, de én nem vagyok az a tűrős fajta. Köszönöm a türelmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése