Ma hajnalra virradóra éveken át tartó betegeskedés után meghalt a család egyik szeme fénye, Amosz.
Amosz, ebben az évben lett volna 11 éves, édesanyja egy boxer, édesapja egy stattfordshier terrier volt. Gyönyörű szép papucsa volt, és nyakkendője. Ha megtalálom róla a képeket fel is rakom.
Annak idején édesanyját a boxer Lénát mi tartottuk, de mivel nehezen bírtunk vele, átadtuk keresztanyáméknak. Ők, mivel panelháziak voltak kivitték a telkükre, ahol össze pározott az idősebb Amosszal, így 1999 Májusában született Amosz is, és még egy jó pár szép jószág :) Testvérei közül egyről tudtam csak, Boxosról, aki korán meghalt már, előtte ellopták, majd megkerült, majd eltűnt újra...
Amosz nálunk nőtt fel, nálunk nemzett sok-sok kölyköt két szukának is, nálunk tanult mindent, nálunk rögződtek be az alapvető "kutyás dolgai". Fiatalon, kb. 1,5-2 évesen egy téli napon mellhártya gyulladást kapott, ami egyáltalán nem lett kikezelve, így örökre megmaradt neki ez a betegsége, melynek következménye az lett, hogy nem bírta a teleket, mindig a cserépkályha mellé kellett invitálni. Fajtájából adódóan is voltak nyavalyái, de azok enyhültek volna szerintem, ha ki lett volna kezelve tisztességesen.
Örökké élni fog bennem anyjától örökölt malacos röfögése, horkolása, ahogyan nekünk dörgölőzött ha szeretetre vágyott, amikor játszottam vele egy darab bottal és hergeltem...
Már csak párja Asztra maradt meg, remélem ő még sokáig húzza velünk!
Köszöntem a türelmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése