Egy újabb korszak vége - totális megsemmisülés

 Meghalt OD, az egykori zenekarom vezetője, akitől átvettem a zenekarvezetői tisztet.

'39. október 31.-én született, az apukája már a helyi zenekarban játszott, ez szinte meghatározta az ő, és két testvére életét is.
Fiatalkorában olyan zenekarokban is játszott, amelyeket sajnos nem írhatok le, mert akkor kiderülne honnan származom, de a lényeg, hogy az ezredforduló elején odacsapott az asztalra, és azt mondta: a városnak már pedig szüksége van egy fúvószenekarra! És a semmiből -szinte- megteremtődött a régi zenekar jogutódja, az a zenekar, amelybe én 2005. április 24.-én csatlakoztam. Jó magam 15 csodálatos évet köszönhettem ennek a zenekarnak, annak, hogy az Ő bátorságából és akaratából megszületett az a zenekar, ami Lengyelországban 2011-ben nemzetközi 4. helyezést ért el, amely az akkori gyulai nemzetközi versenyekről rendszerint külön,- és közönségdíjakkal érkezett haza, akiket Németországban testvérként fogadtak, és még újságokban is helyet kaptunk náluk, amely emberek szemeit könnyeztette meg Felvidék szerte, és persze idehaza is. És én ennek a zenekarnak lehettem a részese, később zenekarvezetője 2017 október 21.én, hogy meg tudjon pihenni és próbálja élvezni a gyümölcsét annak, amiért harcolt. De sajnos a külső tényezők közbe szóltak!
Annó még a 2000-es években az MSZP-s városvezetés alatt jött utóljára pénz, ígéretet kaptunk az egyenruhák megújulására, erre valamivel több, mint 1 millió 300-at kaptunk, és utána ennyi volt. Eleinte kevesebbet, majd kevesebbet, végül szinte semmit nem kaptunk a városunktól. Emlékszem, egyszer egy ébresztő zenélés alkalmával, ennek a polgármesternek az ablaka alatt játszottunk, tiszteletből! És a függöny mögül leskelődött. Nem lépett elénk, nem mondott egy köszönömöt se! Leváltották ezt a polgit, és igazából választások alkalmával ígérgettek, majd amikor megválasztották az aktuális delikvenst, mintha nem is léteztünk volna. Még magának a Fidesznek is mentünk fújni 2010 előtt, és nem politikai indíttatásból, hanem mert szimplán ők kértek fel minket, és ők fizettek, a pénzre pedig szükségünk volt. Na meg hát... nem voltunk jövőbelátók.
Ahogy annó Saint-moty fogalmazott, elindult a "hét szűk esztendő" időszaka, mert hát ugye a bibliában is ez volt... aztán hiába telt el a hét év, maradt minden ugyanolyan szar! Pontosabban egy dolog, és ez a csökkenő tendencia, ez maradt! A saját városunk polgárai és vezetői vetettek meg minket, nézték le a tevékenységünket, tették nevetségessé OD-t és Saint-motyt is. Néha nyilvánosan is. És ez az, amit soha nem fogok tudni elfelejteni. Megbocsátani talán megtudok majd egyszer, amikor már évtizedekre leszünk ettől az egésztől.

Annak a városnak nem lesz még egy ilyen lehetősége, hogy nemzetközi hírnevet szerezzen magának!

Emlékszem mekkora fájdalmat okozott ez neki, hogy az élete munkáját mások teszik tönkre, olyanok törtek felette pálcát, akik látták őt, de nem értették, nem húzták fel a cipőjét, és nem foglalkoztak az elért eredményeivel! Hányszor láttam sírás közeli állapotban, vett fel a zenekarra hitelt, csak hogy tudjunk még menni, működni... Így hullott végleg porba a zenekar 2020. augusztus 30.-án, ironikus módon a 125 éves koncertünkön.

Még az sem érdekelte talán őket, hogy ez az ember, addig rágta a fülét az országos tűzoltó dandártábornoknak, míg a régi gyulai nemzetközi fesztivál mintájára létrehozott egy Kárpát-medenceit Lakitelken :) Hatalmas forma volt az öreg! Bejelentették a színpadon, hogy hát ő miatta vagyunk most itt, imádkoztunk, hogy ne kapjon mikrofont, mert akkor elszabadul a pokol, de már késő volt, ott volt a kezében, és közel 1 órán át nyomta a rizsát 😂 Máig nevetek rajta. De így utólag, évek elteltével visszanézve az összképre, azt kell mondjam, a keserű csalódottság, és a remény halvány szikrája ott volt vele akkor is, azon a lakitelki színpadon. 
Mindenki, aki nem ismerte, az vagy lenézte, vagy lebecsülte őt, de sokkal többet tudott ő egymaga elérni, mint ezek csapatostól! 

Így vált OD a hősömmé, egy olyan példává, amit remélem soha nem fogok elfelejteni!

A jó Isten vigyázza lelked! Állj be az égi zenekarba és üdvözöld a többieket. :) 

Véget ért egy korszak, immáron végleg. 
De a nap továbbra is süt, a föld bolygó megállíthatatlanul forog, és én újra emlékezem.

De vajon rólam ki fog megemlékezni?