2024: megszilárdulás.

 Kicsit törtem magam, mi legyen a cím. Mert ez az év bár tartogatott sok jót, de mégsem volt olyan, mint 2023, szóval amolyan "másféle" dolgokban szereztem tapasztalatot, örömöt, és bánatot is.

Januárban jött le hozzám másodszor F, és igazából mit mondhatnék? 🙂 Egy fiatal, 20, majd 21 éves lány aki akart engem, bármit megtehettem vele, és mindezeken felül intelligens és gyönyörű volt. Cserébe "testi szolgálataiért" és bájos természetéért nem akartam, hogy azt higgye kihasználom (bár ő keresett meg annó), így akárhányszor eljött, mindig elvittem kirándulni, nevezetességekhez vagy enni valahová. Volt hogy főztem, vettem kártya játékot is, játszottunk sok félét emellé, és rengeteget beszélgettünk. És még többet szexeltünk! Seggből-szájba, anál, de a vége mindig beleélvezés volt. 😊
El tudtam volna vele képzelni hosszútávon is az életem, de ennek már az elején voltak buktatói: vallásos volt, és nagyon család centrikus, biztosra vettem, hogy ha úgy adódna, nem költözne ilyen messzire ide hozzám. Júli' 28.-án találkoztunk utoljára, ment egy fickóval találkozni, akivel állítólag komolyra fordult a dolog. Azóta néhányszor beszélgettem vele, felköszöntöttem szülinapján, most a karácsonyi kocsis probléma miatt szintén rám írt, de tisztázta, hogy velem/tőlem már nem akar semmit.
Ebben az évben ő volt rám a legnagyobb hatással, és én élveztem! Hiába volt fárasztó készülni lelkileg és anyagilag rá, jó volt!

És ha már témánál vagyunk, a nők: Nem volt ez az év punciban bővelkedő, de talán lehet nem is olyan nagy baj az anyagi dolgaimat elnézve. Szeptemberben volt A, a négy gyerekes anyuka akit nem tudtam megdugni rendesen, mert hát... egyrészt kurva fáradt voltam és túlhokiztam magam, másrészt szegény nagyon béna volt! 😂
Aztán SZ, a kolléganőm, aki részeg volt, és hát... a megbeszéltek ellenére az aktus után ghostingolt a hétvégére. Sebaj, strigula... És egyelőre ennyi! Őszintén? Nem bánom, bár jobb lett volna egy tartós, nimfomán szellemiséggel átitatott kapcsolat, de ez van.
Aktus számban jobb volt az idei év így is!

Szakmai "gépparkomat" is igyekeztem fejleszteni, még '23 karácsonya előtt megvettem a hangkártyát és fejest, januárban a prémiumból jött a hangfal, és a plusz 1 monitor. Arról nem nagyon írtam csak egyszer, hogy a monitorral jól befürödtem, szar a multifunkciós gombja, így nem merem kikapcsolni, mert akkor lehet nem tudom be. Használok mindent serényen, van, hogy napi szinten több órát. Szakmailag óriási fejlődést jelentett, és ha ezt akkor tudom, ha belegebedek is, már évekkel ezelőtt megtettem volna! Sebaj, jobb később, mint soha. 😊

Még javában tombolt az "F korszak", mikor rengeteg leárazásba futottam bele ami a szoftveres részét illeti a zenélésnek, ráadásul alaplapot és procit is kellett cserélnem, így akárhogyan számoltam, a május és június eléggé éhezősre sikeredett! 😆 De végre behoztam közel 20 év lemaradását! VÉGRE!!! Szinte mindent használok ezekből is.

Aztán ott volt a cigi elvonási tünetek miatt kialakult problémák a fogammal, de egyébként épp most is a számban van a tabletta, szóval missön féjld, de majd... egyszer. A magándokival már sok problémámat sikerült megoldani, és ezt folytatni fogom. Most 200 el van rakva a fogamra, januárban, a válással egyetemben elkezdjük ezt is. 

Jöttek az autós problémák, és ebből az egyik most is kihatással van rám ugye a 3 nappal ezelőtti kurva boldog karácsonnyal: A második autómat eladtam cigányoknak, mert már szar volt, volt pár bírság miattuk, azt elintéztem nem kevés idegeskedés árán. Közben már megvettem a harmadikat, és mint kiderült, ezzel is durva dolgok voltak. Újabb 3 hónapig nem ettem szinte semmit. Munkahelyen a SZÉP kártyámból éltem, idehaza meg kb. ettem amit tudtam. De megcsináltattam, megoldottam.
Kár, hogy karácsonyig tartott!
Most az van, hogy két ünnep között nem dolgoznak. 30.-án jött a szerelőm megnézni mizu lehet, aztán meglátjuk. Szar lesz így rohangálni autó nélkül a hitel és a fogam miatt, bár lehet ez utóbbit inkább megvárom amíg nem lesz kész a kocsi fullosan.

A sport és a mozgás még többet jelentett nekem ebben az évben!
Melóhelyi kilométer gyűjtés, aztán az abban való csalódás miatt belevetettem magam a magánedzéseimbe.
Végre letekertem életem első 100km-es távját, konkrétan 103-at. Megérte és sajnálatos, hogy 2025-ben talán nem is fogok tudni bringázni, de a súlyzós edzések és a fekvőtámasz mindig velem lesz.
Év elején még jártam spiningre, de egyre kevesebbet hívtak, ha én nem szóltam, megfeledkeztek rólam, így feladtam. Az anyagiak miatt jobb is volt leállni vele, és szerintem most sem tudnék elkezdeni egy másik helyen, de sebaj! Idén már 6 számmal csökkent a nadrág méretem 42-ről 36-ra 😁
És ezen még az ünnepek sem tudtak változtatni! 😈 Hiába, ami nem megy, azt erőltetni kell! 😏

A zenekar is odabaszott rendesen, az év végi fáradtságom nagy része emiatt volt. Egész nyáron heti 2x2 óra próba a minősítő koncertre, mellé a fellépések, aztán a karácsonyi koncertre való felkészülés. Ősszel nem is nagyon mentem a kocsi hiánya miatt, de végre rájöttem arra is, hogy nem a fogaimmal van a legnagyobb probléma, hanem hogy nem merem megfújni azt a kurva hangszert a félelmeim miatt, amit az igényesebb zenész kollégák és a másfajta közönség jelentett. A karácsonyi koncerten leteszteltem az elméletem és fújtam erőből mint az állat, és bevált! 😀 Jobb későn, mint soha!

Tegnap, 30.-án Á barátommal elmentünk a fővárosba egy techno bulira. Vettünk közösen néhány dolgot, és fogyasztottuk. A zene jó volt, a hangulat jó volt, árnyékot vetett a hideg és a nagy tömeg, de ennek ellenére elvoltunk. Á elvesztette a közösen vásárolt kólát, szarul érezte magát, de őszinte leszek, én nem bántam! Anélkül is ment ez! Bár volt nála tabletta amit ott helyben szerzett, kaptam is felet, ami segített kibírni a bulit hajnal háromnegyed négyig. De tudjátok mit? Nekem erre már nincs szükségem. Muszáj lesz még bulizni párkeresés miatt is szerintem, de nekem már sem ezek, sem alkohol nem nagyon kell. Kipróbáltam, megszereztem a szükséges információkat, és ennyi!
Megismerkedtem néhány új emberrel, beszélgettem keveset, láttam jó csajokat, majd a brutál ködben hazajöttünk. Hajnal fél 6 felé aludtam el egy kiadós kaksizás után, majd 11 előtt ébredtem. Megittam egy nagy Monstert és ettem, most el vagyok :)

Ma megyek a városba keresni valami jó helyet szilveszterre. Este 18-kor ha Á végre kialussza magát átmegyek, ha nem, akkor 20 óra után bemegyek egy busszal, és szétnézek. Egyik felem nem nagyon akar semmit sem, de ahogy telik az idő, a másik egyre inkább.

És végül ami a címet ihlette: Lelkileg szilárdabb lettem, azt érzem.
Így már az év végére jobban a kezemben érzem a gyeplőt, mert megtanultam elengedni és elfogadni azt ami nem megy, a rossz dolgokat is ha megtörténnek velem, és ez teljesen átformált.
A drogozós bulik is sokszor megvilágosítottak sok témában, de nyugalom, nem fogok rászokni. Kiélem magam, kicsit tapasztalok, és már voltam most ősszel olyan buliban, ahol lett volna lehetőségem, nem éltem vele.
Egy dolog biztos: keresztanyámékhoz nem megyek többet karácsonyra. Nagyon ki voltam bukva, pihenni akartam, hisz idén kétszer is voltam náluk segíteni, erre állandóan ugráltatva voltam, plusz az egész család széthullóban van, keresztanyám és unokatesóm mentális problémái miatt. Nem kell ez nekem, van saját bajom!
Például, most az autó.

És hogy mi vár rám?
A hitelek reményeim szerinti kirendezése, eladósodás, és emiatt munkakeresés külföldön. Ez utóbbi miatt a szerelmi életem nulla, senki nem akar magának egy olyan fickót, aki elmegy. És ez számomra még mindig érthetetlen!
De tegnap beszélgetve Á-val hazafelé az autóban, igaza van abban, hogy el kéne engednem az egészet és csak élvezni az életet! Minden fejben dől el, és már van tapasztalatom abban, hogyan romboljam le ezeket a mentális falakat, mégis be vagyok feszülve! Ennek kurva sürgősen véget kell vetnem!
Bevallom félek. Félek a magánytól, és hogy soha nem lesz saját családom. És lehet ezt is el kéne engednem a francba, mert olyan nincs, hogy nincs, úgy is lesz valaki! Csak most ez egy átmeneti időszak.

Kívánok olyan 2025-öt, amilyet mindig is elképzelt magának mindenki!
ELŐRE!

(Valamint, mostanában, sőt, talán évek óta nem hangoztattam, de: kelj fel és harcolj!)