Üresség

 Bevallom, nem történt sok minden velem az elmúlt 1 hónapban.
P megcsinálta a kéméns glettelését, de nem akar száradni az a szar, így kölcsön kértem kollégámtól, Z.Zs.-től a ventilátoros kis hőlégfúvójukat, használni használ, zabálni zabál, csak egy téglányi pont azon a kurva falon nem akar megszáradni! Adok neki egy hetet, aztán beleszarok, lekenem úgy.

Zenei fronton történt a legnagyobb és legtöbb előrelépés: rengeteg plugint és tudást sikerült megszereznem, amik nélkül eddig nem tudom hogy nem tudtam élni. A legnagyobb baj talán a jellememben keresendő, mert nem vagyok hajlandó érdeklődéssel tekinteni a saját dolgaimra sem, valamint mindent a lehető legkönnyebben akarok megoldani. És ezen valahogy dolgoznom kéne! Most a hónapban új processzort kellett vennem, mert sajnos kinőttem az előzőt. Az új processzor, gyári hűtő hiányában, új hűtéssel is járt, ami 150.000 forintomba került! Aztán kiderült, hogy az alaplap viszi az új procit gyönyörűen, csak nem tudja kihajtani! A proci volt tulajdonosának írtam, hogy küldje el azt is... újabb 45.000-es kiadás! Ott tartok most, így 28.-án, hogy jövőhétig 20.000 forintom maradt!

Aztán a sportos hónap a cégemnél: nyomom, mert szükségem van új bringára, az a nyeremény ugye. Heti 8-12 óra edzések, benti súlyzózások, futás, bringázás, erre tegnap K.G. a fülembe ültette a bogarat, hogy "nem sorsolják a nyerteseket?"
Újra elolvastam a szabályzatot, és de... magyarul, töröm magam, erőn felül hajtok az időmből elvéve más, sajnos sokkal fontosabb dologtól, és lehet hogy nem lesz belőle semmi! Mondhatná bárki nyugodtan, "de hát a mozgás miatt izmosabb és erősebb lettem", igen! De nem esik jól! És itt érkeztünk el a problémám másik pontjához, hogy valamiért nem váltja ki belőlem azt a mozgás, mint eddig! Mintha megszűnt volna a dopamin termelés a testemben... vagy lehet túlságosan hozzászoktam?
Mentem 84km-t, 61km-t bringával, kocogok ennyit, súlyzózok annyit, és csak tehernek érzem! Mi a fasz van velem?

Másik, számomra még kedvesebb történés kicsiny kis életemben, hogy a drága munkahelyem a jelen helyzetre való tekintettel, megvonja a prémium kifizetést. Ez fél havi bér mínuszt jelent júliusban! Ebből a pénzből még rengeteg zenei dolgot vehettem volna, és esetleg, ha nem nyertem volna, akkor egy bringát. Most ezt is baszhatom!

Társkeresőn bejelölt egy lány, R. Kicsit duci, de nagyon szép arcú, intelligens és életrevaló kis csaj. Mondtam neki, hogy sajnos az anyagiak miatt nem tudunk ebben a hónapban találkozni, de jövő hónapban az első hétvégén ezzel kezdjük! Bele egyezett!
Erre beközölte hétvégén, hogy kedden megy Ausztriába, és októberben jön haza... Gondoltam magamban, szarjál szeget, baszd meg!
Nem elég, hogy nincsenek barátaim, mindenki be van zárkózva, nincsenek szórakozóhelyek szinte, kerülnek a nők, mert megyek ki külföldre, basztat a magány és a pénztelenség, még ezt a cseppnyi esélyt is halasztani kell!

Nem tudok már őszintén örülni semminek és senkinek, csak két dolog maradt, ami valamelyest örömet és változást hoz az életemben: A mozgás, és a zene.
És ebből az egyikben soha nem fogok elérni semmit, a másikban pedig a leghalványabb esély villódzik csak!
Most érkeztem el arra a pontra, hogy alig várom a válást és a vele járó idegölő herce-hurcát, mert utána leléphetek innen! És még nem tudom mi vár rám kint: beszopom, és elvesztek mindent? Kínkeserves évekbe fog telni a minimális szint elérése? Szerencsém lesz, és beletrafálok a jóba?
Nem tudom, és nem érdekel! De ezt az állóvizet már nem bírom elviselni, amit életnek kell hívjak!
 

És miközben írom e sorokat, megy fel bennem a pumpa, elég keményen.
Mindig féltem ettől, akkor tájt indokolatlanul, de most bekövetkezett! Életem legsötétebb 10 éve van a hátam mögött, és nem hogy konkrét fényt nem látok magam előtt, de kb. villódzó árnyakat, mert annyira képlékeny minden!
Egy biztos: észnél kell lennem!

Előre, baszd meg! :(