Hmmm...

 Ma délután voltam -szerintem- utoljára a pszichológusnál, el is köszönt tőlem. És ma volt az első alkalom, hogy miután kijöttem, arra gondoltam, nekem már nincs erre szükségem :) Olyan értelemben, hogy tényleg "gyógyultnak" nyilvánítom magam! És ő is egyébként!
Na de a lényeg:

Melóhelyen több apró esemény hatására úgy éreztem, hogy valami nem stimmel! Elsősorban, volt egy érdekes vitám két kollégámmal, de szokás szerint csak én éreztem úgy, hogy csak mert különbözik a véleményünk, még nem vagyunk sem ellenségek, sem ellenfelek! A kollégák kicsit hevesebben reagálták le a dolgokat, mint kellett volna! A téma az volt, hogy Velencébe (IT) hogy jobb eljutni: autó, vagy repülő? Én a repcsi mellett tettem le voksom, mert sok esetben olcsóbb, jóval biztonságosabb, és egyszerűbb. Míg autóval fárasztó, sokáig tart, bármi történhet, legyen nálad olaj meg hűtőfolyadék, aztán meg különben is sosem lehet tudni... Na mindegy, a végén aztán lehiggadtak a kedélyek, pláne ahogy kezdték egyre jobban megismerni az én álláspontomat is, de azért na...
Aztán a főnököm tett egy érdekes kijelentést, miszerint a munkám egy része mostantól nem én hozzám fog tartozni! Viszont nem tudom, velem volt-e a gond, de elsőre nem értettem hogy mi is a lényeg, és hogy hogyan is lesz a dolog! Természetesen a másik két kolléga már régóta tudott a dologról, ráadásul folyton azt próbálták éreztetni velem, hogy én vagyok a hülye. Szokás szerint a végén, mire megismerték az álláspontom, és hogy miért értetlenkedem, persze lenyugodtak és megértettek, de ez a fajta reaktív viselkedés kezd egyre inkább nem tetszeni! A főnökömnek is megemlítettem ott mindenki előtt, hogy jó lett volna ha én is időben vagyok tájékoztatva a dolgokról! Feszültséget éreztem, de nem érzem hibásnak magam, szerintem ha bárkinek gondja van velem, de nem beszéli meg velem, az még mindig csak az ő gondja!
Viszont szerintem változott valami odabent, mert már nem érzem úgy, hogy ez a munkahely az a munkahely lenne, ahová annó felvettek! Egészen pontosan ezt úgy definiálnám, hogy érezhetően benne van a levegőben a negatív fennhang. Hogy valami van!
 

Mindezt tetézte, hogy kétszer megszédültem és furán éreztem magam... Aztán elmúlt!

Előre!