Rövid leszek, mert nincs sok értelme a szócséplésnek! :)
Nem bírok a rokonokkal tovább együtt lenni, mint 2 nap :D
Keresztanyáméknál kezdtem 23.-án, majd 25.-én M-hez mentünk P-vel. A szülővárosomban zenekari ügyintézések, találkozás I-vel, mindenhol zabálás és ivás!
De a legfurcsább az L volt!
Mindenáron átakart adni nekünk valami kis apró ajándékot, majd ami még furcsább volt, hogy ugyanúgy ott maradt beszélgetni, mint régen! Kifelé menet kikísértem és még a kapuban beszélgettünk, és ahogy meséltem neki egy keveset a nyári élményeimből, elsírta magát! :| Hogy milyen sok mindent megéltem nélküle és mi lett volna, ha nem maradunk együtt sokáig, mert akkor lehet többet csináltam volna a múltban is hasonlót! Akkor pityeredett el igazán, amikor felidézte azt a mondatot, ami írtam neki még a kapcsolatunk előtt: "Mit fogsz mesélni az unokáidnak?"
Még volt egy ettől is durvább momentum, amikor konkrétan ecsetelte, hogy az új kakassal nem feküdtek le tavasz óta! :/ Erre aztán tényleg nem voltam kíváncsi, és nem én voltam a legmegfelelőbb személy ennek az infónak az átadására... na sebaj!
Úgy hogy... lehidaltam! Mondtam is I-nek, hogy attól félek, egyszer megjelenik nálam hogy fogadjam vissza! Szegény! Milyet fog koppanni :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése