Iiiiigen ezzel lógok még: a harmadik lány története!
Nos, mit mondhatnék, még nem zárult le semmi, de szerintem ebből nem is igen lesz bármi! (Hupsz, ez most szpojlernek számít?)
Facebook társkeresőn ismerkedtünk meg, de nem igazán tetszett neki hogy érdeklődöm a hétköznapi élete iránt, így törölt engem, aztán pedig magát is az oldalról. Néhány nappal később bementem pont abba a pékségbe amiben dolgozik, majd miután kifizettem a szokásos vekni árát, megkérdeztem félszeg mosollyal, hogy ugyan, mit vétettem? Erre azt válaszolta hogy nem igazán szeret írogatni, meg hogy ezt inkább személyesen szokta, meg rájött hogy erre neki nincs szüksége, bla, bla, a lényeg, hogy mondtam neki, hogy akkor nosza rajta menjünk el valahová. Beírta a számát a telómba, megcsörgette magát, majd elváltak útjaink. M közben itt volt nekem segíteni a háznál cca. 9 napot, és teltek a napok, közben Messengeren megbeszéltünk egy időpontot március 26 vasárnapra. Úgy tűnt, nem lesz belőle semmi, már nem emlékszem milyen indokkal mondta le, de az ominózus napon dél után nem sokkal egyszer csak csörgött a telóm, ő hívott. Megkérdezte délután ráérnék-e mégis, én meg mondtam hogy persze!
Azt mondta majd elvisz engem egy helyre, lévén hogy nem vagyok idevalóshy(tm). El is mentem érte a címére (albiban lakik), felmentünk az egyik kilátóhoz, majd a padra ülve beszélgettünk. Utána megéheztünk, elmentünk egy hozzám viszonylag közel lévő étterembe enni, majd a barátnőjéhez vittem és ott elbúcsúztunk. Másnap, azaz hétfőn hívott, hogy mit szólnék egy közös programhoz, főzzünk együtt nálam! Mondom miért ne? :D Elmentem érte a szülei házához, majd boltba be, megvettük amit kell, és elkezdtünk főzni. Az a durva, hogy a csaj velem egyidős, és tanult tőlem :D Legalábbis remélem, mert alap dologról volt szó (csirke paprikás) és nem tudta hogy habarásként kell csinálni, hogy jó krémes legyen ;) Megfőtt a kaja, ettünk és végig rengeteget beszélgettünk, próbáltam lesmárolni, de nem hagyta, bár látszólag tetszett neki... végülis itt aludt, de nem történt semmi, havija volt, meg nem is akarta volna ilyen hamar. Eszméletlenül jó érzés volt odabújni valakihez!
Hajnalban kelés, őt kitettem, én pedig már... nem tudom hova mentem, de korán mentem. Még beszélgettünk sokat Messengeren, aztán úgy volt, hogy most 5.-én én megyek fel hozzá, ott csinál rakott krumplit, és el leszünk! Na ezt még aznap visszamondta, mert az anyukájának volt valami eü. gondja és ki kellett menni hozzá, amit én azzal nyugtáztam, hogy hát természetes dolog, menjen csak! Az anyjáról van szó! Majd, -ahogy a bulvárlapok és kattintásvadász weboldalak szoktak fogalmazni- olyan dolog történt, amire nem számítottam: Rögtön munka után ahogy hazaértem, felhívott, és mondta hogy az anyja visszamondta a talit, mert eddig csinálta a kaját, és haza is jött az egyik lakótársa, mit szólnék, ha újra nálam? Kicsit értetlenül álltam az események előtt, hisz lemondta a napot az anyja miatt, erre meg az anyja mondja, hogy inkább ma már ne menjen ki, ráadásul délután 15-ig a kaját csinálta? És az anyjától a kaja fontosabb volt? Érdekes! Belementem.
És innentől vált még érdekesebbé számomra a dolog! Odamentem, beinvitált egy teára, de szájra puszit nem engedett! Gondoltam, ez most mi a fasz? Hát összebújtunk! Beljebb mentünk, megmutatta hol él, csinált teát, kaját elcsomagolta, majd uccu menjünk hozzám! Javasolta hogy filmezzünk, el is kezdtük, jó szar volt maga a film :D Utána megint, majdnem éjfélig beszélgettünk, és olyan dolgokat is elmondott, hogy ejjha! Például, hogy volt abortusza 23 éves korában, és évekkel később az akkori hapsijával nem jött össze a gyerek, és tsai. Javasoltam hogy mindenképp vizsgáltassa ki magát, mert az abortusz után néhányan meddők maradnak! Hazafelé természetesen semmi normális puszi, kiszállt és ment.
Na, azóta se híre, se hamva! Én másnap elvittem a nekem készített ételt, meg is dícsértem írásban, de azóta nem is írt! Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy most nem tudom mi van! Én biztos nem írok vissza neki, mert ne csak én pedálozzak már! Volt kvázi 3 randink, egy csomó sztorizás, hát hova építsem még a bizalmat?
Meg aztán, ha nem lehet gyereke és úgy jövök össze vele? Áh... nagyon hajlok afelé, hogy elbeszélgessek vele komolyabban, hogy nekem furák ezek a reakciók, ráadásul ha akar velem valami komolyabbat, akkor tényleg kéne a kivizsgálás, mert én gyerekeket akarok!
Tudom, ez elég visszásnak hangozhat! De az életben kevés dolog jött nekem össze... legalább a saját család had legyen már meg!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése