Szerintem a cím mindent el fog mondani a szilveszteri és az azt követő 2 nap eseményeiről! Adom a kontextust:
Karácsony: Minden fasza és békés volt, rég volt ilyen jó karácsonyunk! Rohanni kellett, mert 2 napunk volt égen-földön, de jól sikerült, veszekedések és egyéb dolgok nélkül!
Szilveszter... Gy.Z. kollégám és felesége, valamint 2 társuk nem tudtak eljönni, mert nevezett személyek durván lebetegedtek! L-lel már elfogadtuk, hogy szerencsétlenek vagyunk a haveri kör kiépítésében, és az alap szociális hálózatunk megteremtésében, de azért úgy voltunk vele, este 21 óra körül menjünk ki! Menjünk ki, és nézzük meg mizu van! Közben délutántól én már alapoztam, megfőztem a kiló kukoricát, virslit, ettünk, aztán elindultunk. És de jól tettük! :)
Ahogy leértünk a házból, egy hangos fiatalos banda ment előttünk, de az út túloldalán. Oda kiálltottam, hogy BÚÉK! Ők vissza, majd ahogy beszélgettünk L-lel, én mondtam, odamegyek! Nem tartotta először jó ötletnek, de mondom ha nem is beszélünk velük, legalább követjük őket merre mennek! :D És mint kiderült, L kollégái az én volt, de neki jelenlegi munkahelyéről! :D Megörültünk, úton pezsgőztünk, bementünk egy éppen utolsó partiját tartó bárba (valami D betűs), az egyik srác fizette mindenki beugróját, majd buliztunk, táncoltunk, ittunk, jött az éjfél, koccintás, csók, miegymás... Volt hajnal 2 körül egy tombola sorsolás, majd átmentünk egy másik, de ehhez közeli helyre, ahol az egyik idősebb csóka aki később csatlakozott hozzánk V.A. segített bejutni a már tömött helyre. Itt sajna a beugrót nekem kellett kettőnknek fizetni, de sebaj. L jól elbeszélgetett V.A.-val, közben én táncoltam, egyre kevesebbet ittam, majd 4:30 felé jeleztem távozási szándékomat, mert eléggé kikészültem. Abból a szempontból jól tettem, hogy a közeli egyetem füves placcát telibe okádtam, így nem hoztam szégyenbe sem magamat, sem a velünk lévő embereket. Abból a szempontból meg nem biztos, hogy L-t egyedül hagytam. Hogy van-e bennem féltékenység? Igen. Tudom, hogy nem csalt meg, azt is tudom, hogy próbálkoztak nála, de őt nem egyszerű betörni, sőt, mindent tudunk egymásról! Lehet írtam régebben, de L és én tudjuk egymás jelszavait, szóval bármikor megtudunk nézni akármit! Az volt a kemény, hogy reggel 9 után ért haza, persze ott voltak a többiek is, de hát na!
A lényeg, hogy jó volt az este: spontán, bulis, kikapcsolódós...
1.-én a szokásos józanodás, beszélgetés, pihenés.
Aztán jött a mai nap!
Reggel felkelvén a vérnyomásmérőm megadta magát! Teljesen beszart, azt hittem elem probléma, de sajnos nem, itt más valami van!
Megyek le a kocsihoz, erre a gyújtáselosztó úgy elázott, hogy nem indult be! Mondom ez kibaszott fasza! Begyalogoltam lóhalálában, elkezdtük a napot, reggeli, aközött, előtt és után unalom, majd egyszer csak látom a Messengeren, hogy bátyám írt: "Helyzet van." Azonnal hívtam fel, mondom mi baj? Hát az élettársa Á, elhagyja őket, kimegy németbe vagy osztrákba dolgozni. Itt hagyja bátyámat, a 14 éves unokaöcsémet, csapot és papot! Ilyen reggel után, ilyen fasza ünnepek után rendesen sokkot kaptam! Bátyám sem egy erős lelkületű személy, csak a reményei és a stabil(nak hitt) családja maradt neki! Még beszéltünk jó sokat telefonon, Messengeren, hívtam az autószerelőmet a kocsi miatt, kaptunk egy új embert, bemutatkozott, megismerkedtünk, majd jöttem haza.
Igazából most sem érzem magam túl jól, mert bár a szilveszteri elrohanásomnak jó oka volt, de akkor is zavar, hogy magára kellett hagynom L-t. Aztán itt van bátyám esete is... Ki van a faszom az egésszel, ráadásként 9.-én Á megy is kifelé, semmi felmondási idő vagy ez-az, már rögtön megy is...
Áh, faszom bele! Nem elég a saját nyűgöm, még kapok a nyakamba egy keveset...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése