Egy újabb korszak vége.

 Nos, nem írtam róla, de május elején beadtam a felmondásom! Egyszerűen nem bírtam már létezni a munkahelyen elszenvedett stressztől és fáradtságtól! Tegnap, az az 31.-én voltam utoljára.
Volt egy ún. leszámolási interjú, ahol a csajos megkérdezte miért megyek el, és hogy mivel tudnának itt tartani. Mikor elmeséltem neki mik szoktak idelent történni, a szeme kiugrott mint a tarlós békának :D Úgy hogy nem is forszírozta a "mivel tarthatnánk itt" témakört.
Ja, nyilván voltam interjúkon! Két körös volt, ahová a volt főnököm ment, oda megyek én is :) L beszélt rá természetesen, én nem akartam beszélni vele, mert bunkóságnak tartottam csak ezért megkeresni valakit. De úgy irányítottam a beszélgetést, hogy aztán a végén ő maga kért meg rá, hogy adjam oda neki az önéletrajzomat :D Szóval ő is jól fog járni, na meg én is! A kezdő fizetésem br. 100-zal több lesz, mint amit itt 2 év után kaptam...
Voltunk hajtányozni M-mel és L-lel Ausztriában! Akkor hozta fel M a bringámat, úgy hogy ma már tekertem is egy kisebb karikát, amibe majd bele haltam, de most az mellékes! :D