Megint elvoltam maradva az írással, szarni meg a rája! Van dógom' elég :) Na de hogy is volt ez!?
Megtörtént az esküvő, a csodaszép esős-borús szombati napon, voltunk amennyien voltunk, megoldottunk mindent! :) Szép volt, jó volt, kisebb galibákkal, de megoldottuk. Sőt, mi több, M lehet becsajozik, új ismertségeket is szereztünk, és egy ételmérgezést is!
Jól látod, még egy ételmérgezés! :D
Az esküvő utáni napokban L cuccait összeszedtük és tűztünk fel az új városunkba. Rohadt fáradtak voltunk, és még a 2.-ra is fel kellett cipelni a sok szart, így hát úgy döntöttünk, kínzó éhségünket a közeli kis kajáldában csillapítjuk, ahol a SZÉT kártyát is elfogadják! Meg is történt az eset, hazamentünk, de este 20-21 óráig eszméletlenül rossz teltségérzet fogott el, és fájt a gyomrom rendesen. Gondoltam majd ha fürdés után alszok, jobb lesz.
Felkeltem hajnali 2-kor (tehát olyan 2 óra alvás cca.), és nem tudtam magammal mit kezdeni! Gépeztem, játszottam (igen, írhattam volna a blogot is, tudom, tudom), mászkáltam fel-alá, lefeküdtem, vissza felkeltem, stb. Bementem hát dolgozni, és azon felül, hogy a betanításomért felelős kolléga szabira ment, még alig éltem! IS! Nagy nehezen letudtam a napot, L barátnője (kinek a lakásában élünk) feljött a párjával, ettünk, ittunk, majd estefelé szintén alvásra adtam magam. Újfent hajnali kettőkor (talán most aludtam 3 órát is), brutális gyorsasággal pattant ki a szemem, mintha kialudtam volna magam 10 óra alatt, de valami más volt. Egyrészt az idő fiatal volt még, másrészt olyan melegnek éreztem a testem. Abban a pillanatban felkelt L is, és mondja, hogy tűz "és" forró vagyok! Mi a fasz? -gondoltam.
Lázmérő be, 37,8°C... fasza! Kiakartam menni vízért, wc-re, stb., de nem bírtam magam megtartani, vagy csak feküdtem, vagy kínkeservek árán felálltam, de abban nem volt köszönet. Ez zajlott le reggel 9-ig, előtte hajnalban a műszakvezetőnek SMS, hogy nekem kampó, Google-be kerestem orvost, majd 8 óra után felhívtam: szabin van, egy 70 év feletti dr. nő helyettesíti. Közben L-lel le kellett menni a munkaügyibe, okmányirodába, szóval pörögni kellett, én meg 39-es lázzal maszkkal a pofámon szinte vajúdok, mire a munkaügyi előtt egy padon ülve sikerült elérni a helyettesítő doktornőt, és mivel ő is be van szarva a koronától, ezért elmondta telefonba, hogy nem érdemes bejönni, ezt ki kell feküdni. És mivel más nekem sem jutott eszembe, így hát így tettem. :D Nagy nehezen 4-5 nap alatt kiment belőlem, de még hetekig nyögtem az utóhatásait.
Az új munkahely? Az emberek, a közösség sokkal jobbak, a meló kemény, már csak azért, is mert aki betanított engem elég képzett az előző munkahelyei által, emiatt az elvárások egy része is felém elég nagyok, de mindezt úgy, hogy nekem nincs akkora tudásom és tapasztalatom. Szóval kicsit tartok azért attól, hogy ebből probléma lesz valamikor. De remélem nem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése