Január 28.-án voltunk Dömösön a madármentő központban. Elvoltunk, tartalmas órákat töltöttünk az alapítókkal és családjukkal :) Közben megsebzett egy gólya, és sípcsonton vert egy hattyú :D De amúgy minden ok. Nem úgy, mint hazafelé!
Mondtam L-nek haladjunk már egy cseppet mert nem akarok sötétben hazavezetni, nagyon utálom. Természetesen vaksötétben indultunk haza, a GPS is meghülyült, ráadásul amikor átléptük a szlovák határt, csörög a telefon, M volt az.
"Merre jártok?"
"Most léptünk át szlovakájba!"
"Jól van, nagy baj van!"
"Micsoda, mi van?"
"Fejre álltam."
Nem tudni konkrétan ki vagy mi volt az oka, de a baj megtörtént. És szerintem M nem igazán tudta behatárolni hogy mit is csinált, mert ő még szarabbul lát sötétben mint én. Szóval fene tudja mi volt valójában, de egy biztos: Most nincs kocsija. Neki egyébként nem lett baja, mert nem vezet gyorsan sose.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése