pamparam...

Itthon vagyok, L kiment melózni egy banzájra a közeli faluba, mondta menjek vele cseppet kikapcsolni, de itthon akartam maradni. Ennek több oka van.
Nem tudom meséltem-e már, de van egy idős néni akit elviszek néhány szombaton a piacra, ad érte egy kis lóvét, én cserébe furikázom, cipekedem, figyelem a pénzét és persze őt. Na ez ma sem volt másképp, annyi, hogy most jött vele valamelyik rokona. Szegény néni 90 éves, de senkije sincs, gyermeket soha nem szült, a férje pedig már jó ideje elhunyt. Sajnálom, és ilyenkor arra gondolok, lehet kellene már egy család nekem is.
Szóval a lényeg, hogy a maradásom oka elsősorban az, hogy szeptember 2-3.-án megyünk Bogácsra sátorozni I-vel, de csak egy éjszakára, amolyan nosztalgia jelleggel. K is úgy volt hogy jön, de nem adtak neki szabit, így lehet hogy karácsonyra sem fog tudni hazajönni. Szívás ez a külhoni meló. Tehát megnéztem hogy a sátor használható-e. És ja. Jó.
Sokszor olvasok mostanában klasszikus filmekről amiket érdemes megnézni, gondoltam ma is megejtek egyet, így esett a választás A Makulátlan Elme Örök Ragyogására. Nem rossz, nem rossz!
Ja, múlt héten a zenekarral voltunk az egyik nagy cég családi napján, és mivel nem volt nyitva a "bázisunk" így haza hoztam a két pergő dobot és egy cintányért :D A dobokhoz persze ütőt is hoztam, ha már nálam vannak, cseppet játsszak velük. Életemben nem doboltam még, és elsőre lenyomtam a szabványos két beütést, amiket az indulók előtt szoktunk tolni :D :D :D
Kéne trombitálni is, valamint a szintetizátoros tudásomat újra elő kellene kaparni. Meg vannak még valahol a kottáim amiket megboldogult tanárom adott nekem annó. Ezekből vizsgáztam, felléptem, és gyakoroltam.
Nagyon sok minden hiányzik az életemből és nem csak úgy hogy "n i n cs" hanem érzelmileg is hiányzik. Ezek egy része tárgyi, más részük személyes, még másik részük megmagyarázhatatlan. Néha észre sem vesszük, de az általunk ismert kis világunk szépen, lassan darabokra hullik. És magunkon múlik, hogy újra összerakjuk-e, vagy a meglévő darabokból valami jobbat, vagy elfogadhatót hozunk ki. Elszomorít ha erre gondolok, de egyben lehetőséget is látok benne és igyekszem én is kihozni a legjobbat :)