Különöset, de még sem különöset álmodtam az éjjel! (na ezt azt' jól megasszonttam'!)
L terhes volt, beindult a szülés. Én valamit csináltam, de nem emlékszem, hogy mit, de nem tudtam ott lenni a szülésnél, és a kórházba csak akkor értem már be, amikor már meg volt a baba. Odafelé meg végig azon gondolkodtam, ogy a névadásnál ott kellene lennem, hogy édesanyám nevét adjuk neki ha kislány. A kórház is egy tök idegen hely volt, bár tudtam, hogy a városi kórházban vagyok.
Mikorra beértem, már hozták nekem a csecsemőt, egy kislányt. Tímeának hívták. Ott tartottam a karomban, az enyém volt... és véget ért az álom, felkeltem!
Azért írom ezt le, mert különös érzés volt fel kelni is utána. Lehet, hogy beindultak az apai ösztöneim?
Nem kéne még!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése