Telik az idő, már könnyebben bírom! De valahogy újra felszínre törtek bizonyos érzések. Érzések, melyek mindenki életét meghatározzák, de senkinek sem egyforma.
Múlthéten éjszakás voltam szerdától péntekig, és egy olyan emberrel voltam a csarnokban aki hasonló zenei ízléssel rendelkezik, mint én. Elkezdtünk nosztalgiázni a régi idők hatalmas slágereiről, és ez régi érzéseket hozott fel mélyről, amelyek jó emlékek, de most néhány napja leülepedett -vagy inkább rendeződött- és sajnos szomorúvá tett.
A 2000-2005 közötti időszak hiányzik a legjobban. Általános suli, zene, csajok, a tábor, de ami a legfontosabb, hogy akkor még mindenki élt aki számított. Hiányzik édesanyám! Törnek fel a régi emlékek vele kapcsolatban egészen gyermek koromból mostanáig, ahogy nagyanyámmal kapcsolatban is! Az utóbbi években haragudtam rá, de neki is sokat köszönhetek azért.
Hiányzik az a lelki biztonság érzet amelyet ők nyújtottak nekem azzal, hogyha hazajöttem valahonnan akkor legalább egyikük várt rám, tanácsokat adtak, és érzékeltették velem, hogy van aki szeret!
Hiába van párom, barátaim, egy bátyám, de együtt sajnos a felét sem pótolják ennek a szeretetnek. Persze hálás vagyok, hogy ők vannak nekem, de sajnos nem olyan akkor sem. Mindig önállóságot tanítottak nekem édesanyám, és nagyanyám is, de a szívemben nem tudok önálló lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése