Már December eleje óta megfogalmazódott bennem a kérdés... vajon érdemes folytatnom pesten ezt a "havi túlélést"?
El kezdtem keményen gondolkodni: Ha kapok 140.000 forintot fizetés gyanánt (segély?), akkor kifizetek 51.000-et albérletre (45.000+5980 közös költség). Ehhez jön a fűtés, amit úgy 15.000-re becsülök mostanra, plusz számoljunk 10.000-es villannyal és kb. 6-7000 forint vízzel.
51+25 az annyi, mint 76+ legyen 6, az 82. 82.000 forint. 140.000-82.000=58.000... 58.000 forint. Ebből csak 40 a kaja. És nem is dőzsölködöm. Mert a kenyér már a 400 forintos álomhatárt is súrolja sok helyen. Marad kb. egy 10-esem a hó végére. És abból mit veszek? Mert egy egészséges cipőre vagy nadrágra nem telik belőle, az olcsó kínait meg hiába veszem meg, három hónap és vége...
Arra gondoltam Január 30.-ával leszámolok... és miért jutottam erre a döntésre? Azért, mert nem azért élek, hogy dolgozzak... Nekem ez nem cikk így, én nem tudok sem magamra, sem másra költeni, de ami a legrosszabb az az, hogy esélyem sincs még csak kitörni sem ebből. Konkrétan miből?
Hát az albérletből. Lehet írtam már, de sosem süt be a nap, állandóan sötét, kicsi, bár csendes, de meglehetősen hűvös. És ráadásul a város közepén van a bűzben, mocsokban.
Még valami? ja persze! Arra nincs pénzem hogy egy egyetemet megkezdjek... hisz ha államin sikeresen bent van az ember, a jegyzetek és egyéb dolgok pénzbe kerülnek. Szóval bele kerültem egy végeláthatatlan zsákutcába, amiből csak egy lottó ötös, vagy négyes a kiút (ha-ha!) Rossz lakhatás, zűrös megélhetés... nincs kedvem így élni, korán, már ilyen fiatalon. Jobbat érdemlek! A tervem az, hogy megpróbálok szülővárosomban/hoz közeli melóhelyet találni, mert azóta sok minden változott hála Istennek. Remélem én és párom találunk valamit, mert ez már embertelen ami itt zajlik... hiába van jó fizetésem, ha egy 90-100.000 forintból élő operátor jobban él, mint én pusztán csak azért, mert a szüleivel lakik. Több, mint a felét elviszi a fölösleg. Mert valljuk be őszintén a lakhatás, a fedél a fej fölött, nem kellene ilyen drágának lennie... pláne nem egy ilyennek, amibe belefagy az ember.
Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok az a könnyen feladom típus. De véleményem szerint az a rengeteg idegeskedés nem érte meg ezt... bár senki sem látta előre ennek a helyzetnek az előre jöttét, de így lett sajnos. És erről igazából talán csak egy ember tehet, de őt sem tudom hibáztatni, mert a lányát védte, ami érthető. Ez van. Sorsod Borsod -> talán így is van!
Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése