A tegnapi szombat különösen érzékenyen érintett... már igen csak szükségem volna valamire, amire minden férfinek és nőnek szüksége van... legfőképp egymással. És szomorúan döbbentem rá, hogy itt a városban ez lehetetlen lesz. Az okokat nem részletezem, a lényeg, hogy sajnos egyik sem az én hibámból származik (akkor legalább kitudnám javítani őket a siker érdekében). Szóval szar volt az este, igen csak magam alá kerültem egésznap, szarul éreztem magam, a tehetetlenség forrt bennem, bár nem düh formájában. Inkább elkeseredettség... egyszer csak hazajött nagyanyám... adott 2140 forintot születésnapom alkalmából, az apró csak vásárlásból maradt vissza. Minden oké, jó kedvem lett, de megint "elöntött a szar" és rosszul éreztem magam. Egyszer csak lejött I, hogy segítsek már neki gépet összerakni, mert elcserélte a számítógép tápját az egyik áruházi dolgozóval, T.I.-vel, és nem kapcsol be a gép. Na, mondom... informatikai technikus végzettséggel ugyan mit nem ért?
Egy szerencsétlen kábelt nem dugott be... ki is nevettem VOLNA, ha átlagos kedvemben vagyok. Megcsörren a telefonom... magánszám, egy idegen hang megszólal, érdeklődik a videókártyám iránt a hirdetésből... hohoóóó -csillant fel a szemem- meg van természetesen :) Este 8-ra találkozzunk, előtte majd hív... mondom oké. Közben I-nél lomolásztunk, összepakoltunk egy gépet eladásra, és egy csomó más limlomot... lett belőle pár dolog, ami engem is érdekelt :) Na,-gondoltam magamban- amilyen szar volt a nap szépen zárult, mikor is elkedztem szétszedni az én gépemet, hog leteszteljem az övét. Véletlenül a gépház koppant a földön, és a nehezen beállított proci hűtőm szépen kimozdult... Úgy hogy, holnap gép szereldés napom lesz.
Mintha elfáradtál volna...
VálaszTörlés