Jubilálunk: 100. bejegyzés

Hajjaj, eljutottam ide is, megtörtént a 100. bejegyzés!

Miről is írjak!? Meg van: Összegezzünk visszafelé, időrendben természetesen!
A döntésem módosítom. Rájöttem, hogy ha most nem szokom meg az igazságtalanságokat, akkor a későbbiekben is lehetnek gondjaim, így úgy döntöttem még maradok diákvezető az áruházban, de csak záros határideig! Értem ezt az alatt, hogy amíg nem történik komolyabb szemétség szerény személyem ellen, addig még maradok. De ha nem is történik semmi sem, maximum December 31.-ig fogom szolgálni a saját érdekeimet.

A jövővel kapcsolatos érzéseimről csak annyit, hogy már most érzem azt a bizonyos jövőt, ami mindig is, már kiskorom óta egyfajta hangulatot okozott nálam. Jelen esetben K-val és I-vel kapcsolatban. Már most alig találkozunk, ráadásul már K-nak meg van az albérlet, így bár azt mondtam, sőt megígértem neki, hogy minden szombaton fent leszek nála, nem hiszem hogy esélyes lesz. Már csak azért sem, mert ritkán van/lesz szabad szombatja. Ez van. Addig egyedül kell nekem fejlődni a csajozás és a személyiségem terén is. Igyekszem majd, ezt magamnak ígértem meg. Sőt, mi több az ígéret nálam szent dolog.

A nyári élményeim is bizonyítják mikre vagyok képes... szerintem szép teljesítmény amit nyújtok magam felé.

Kegyetlen az áruházzal kapcsolatos álláspontom is, miszerint ott kéne hagyni (lásd ez előtti bejegyzés, ill. első bekezdés). Logikátlanság, fejetlenség és mindenek előtt a beskatulyázások sorozata... Az egész blogomat is az áruház és a munkám indította el... végső soron szerintem szépet alkottam :)

Zenei életem fejlődésben van, bár nem igazán mondanám feltörekvő tendenciájúnak, pláne mert a kiadó aminél vagyok le se szarja a zenéimet, nem tetszik nekik amit alkotok. Bár úgy veszem észre másnak sem. Írtam egy csomó kiadónak, egy írt vissza érdemben arról, hogy jó számok, de most valami lágyabbra van szükségük. Hát kapják be!

Szerelmi bánataimra és nő ügyemre nézve nagyot haladtam előre, kezdem egyre jobban leszarni mit gondolnak a nők, és hogy nekik mi a jó, valahogy már meguntam, hogy nekem kell pitizni értük. Pitizzenek ők ;)! Volt egy barátnőm most február 20-25.-től március 20.-ig, sikerált megfektetnem, és sokáig sopánkodnom utána, bár kinek mi a sok. Szerintem az a szűk egy hónap elég volt. De tovább léptem, és haladok is, szépen, lassan, művészien, de előre!

Az iskoláról keveset írtam. Úgy gondoltam és gondolom is, hogy mivel nem nagyon történnek ott dolgok, inkább nem írok róluk, néha azért befittyent egy-két bejegyzés!

Hát nem jött össze az időrendben visszafelé írás :)))) De legalább összegeztem magamnak egy sort. Év végén legalább lesz miről írni a December 31.-i blogomban. :)

Köszönöm! (De kinek, vagy minek is? :))