Trianon

Ma muszáj megállnunk egy cseppet és elgondolkodnunk: Mi is történt eme napon 90 évvel ezelőtt?!
A 10 millió magyarból IDEHAZA körül-belül (szerintem) 2,5-3 millió tudja mi is trianon, a kint lévő testvéreinknek pedig szerintem a 90%-a. Miért csak 90? És miért csak 2,5-3 millióra tippelek? Egyszerű.
A népbutítást elrendelő tök idegen emberek (nemzetileg idegenek) a saját baromságaikat erőltették más országok felé. Most itt konkrétan amerikára célzok. Ami szenny onnan ömlik, az már megtalálható itt is. És hogyan? A TV-n keresztül. A szexuális forradalom is onnan indult el a 60-as évekből, amit nem így kellett volna mondjuk, de már késő. Ennek következtében mindenki az amcsi életmódot akarta élni, és mindent amit ott megfilmesítettek, azt átvettek itt divatba. De érdekes. Régebben több film szólt a haza szeretetéről, azt valahogyan nem vették át az emberek. Minden mást igen. Szégyen.
Na vissza trianonhoz. Ahhoz, hogy egy nemzet elfelejtse saját halálos ítéletét, hatalmas és profi vakításra volt szükség. Egyesek szocializmusnak hívják, nekem rohadék 40. Nem éltem akkor, de láttam és tudom mivel kínozták akkor a "rendszer ellenségeit" és az utóhatásában élek. A kommunizmus áldozataira mikor megemlékezünk februárban, szívesen odatenném magamat, és mindenkit. Mert mi is a kommunizmus áldozatai vagyunk. Ez a kommunizmus gyökeresen kiverte a lakosság (merem állítani) 95%-ból a magyarság tudatot, a kint élő testvérek elvesztését, és a büszkeséget. Nem tudom hogy lehetett egy nemzet, pláne a MI nemzetünk olyan hülye segg idióta, hogy hagyta magát vezetni. Lehet köze van hozzá ahhoz a fenenagy jószívűséghez, ami állítólag őseinknek volt, nem tudom. De egy biztos. Nagyjából sikerült kinyitni a csipát jó pár embernek! Én nekem amúgy fáj trianon nem arról van szó. De viszont nem tudok sírni megemlékezéseken és nem tudok elérzékenyülni annyira, mert már tudom, hogy ami történt megtörtént, és valamit ki kellene találni. Folyamatosan jár néha az agyam, hogyan lehetne megoldani a területek visszaszerzését, de csak egy módot látok: SZAPORODNI! SZAPORODNI, SZAPORODNI, SZAPORODNI!!!! Ez a kulcsa mindennek. És aztán elérhetnénk azt is, hogy ami jogosan a miénk, az vissza is kerüljön!
Na szóval.
1920. Június 4.-én megpróbálták megölni azt a nemzetet, ami visszavonhatatlanul itt élt a Kárpát-medencében... Mikortól is? cirka 40.000 éve már? Milyen idős is az a rovásírás abban az erdélyi barlangban és az az ünnepi ruha amit találtak nemrégiben? Hagyjuk is, nem koptatok billentyűt, mert jönnének az okosok. Pedig ezek tények!
Megakartak ölni egy nemzetet. Hazugságokkal. Kegyetlen, és aljas hazugságokkal. Akik a kis túr patakot hajózható folyónak állították be, valamint azokat a hazugságokat még csak a szájukra is merték venni, azok lelke legyen örökre a pokol mélyén! Aljas hiéna módon akarták lenyúlni azt, ami jogosan a miénk. Máig jogtalanul tetvészkednek olyan emberek a MI földünkön, akik meg sem érdemlik, és ők is irányítják. Született egy ország is belőlünk. Hogy is kell írni? Szolváika? Kaiolvász? Ja bocs, szlovákia. Egy ország, amivel egy idős vagyok, amitől anyám, de nem hogy anyám, még bátyám is idősebb. Sőt, még K és I barátaim is idősebbek ettől a mondva csinált országtól. Aminek se történelme, se uralkodója, SŐŐŐT(!!) még helye sem volt ezen a bolygón.
Szégyen. Szégyen azt látni, ami trianonnak az utóhatása: gyönyörű magyar lányok házasonak be az elcsatolt területeken idegen ajkú emberekhez, és fordítva. Vagy ha mégis magyar a magyarral, akkor már a gyereket sem úgy nevelik, ahogy. Szörnyű. Ilyenkor viszont ordítani tudnék, annyira elönt a keserűség. Amikor a Hír TV-ben láttam egy őrvidéki családot, akiknek már két éves volt a fiúk és nem volt hajlandó kamera előtt magyarul megszólalni annyira szégyenlős volt, na akkor inkább el is kapcsoltam. Egyszerre megy fel bennem a pumpa és a tehetetlenség is. Elegem van. Elegem van ebből az egészből, mert sokan tehetnénk valamit, de mindenki fél, lusta, vagy leszarja. Pedig én annyira szeretném, hogy ha a földeket nem is kapnánk vissza, de legalább az eszét visszakapná mindenki. Hogy ha úgy gondolkodna minden gúnyhatáron belüli és kívüli magyar fiatal, hogy inkább magyarral alapít családot és úgy is neveli a következő nemzedéket... hogy magyar legyen.
Mert bárhol vagyunk a világban, bármilyen legyen is a vérvonalunk tiszta, avagy sem, Akkor is magyarok vagyunk, és összeköt minket édes anyanyelvünk, a testvéri szeretet és a fájdalom, amely sebét kereken 90 éve ezen a napon ejtették meg a nemzet lelkén.

Köszönöm.